Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN Fényes Elek Bács-Bodrog vármegye római katolikus délszláv)ainak lélekszámát az 1857-es statisztika „kiigazításakor” 40 393-ben állapította meg, mint „sokácokat” a vármegye tág értelemben vett területén.33 Őket dalmát eredetűnek írja, kiknek bunyevác az exonímájuk („kiket bunyevácoknak is neveznek”), és „szívből lélekből buzgó magyarokénak tartják magukat.34 Fényes Elek ezen utóbbi állítását alátámasztja az az 1861-es petíció, amelyet Zombor bunyevácai írtak a Helytartótanácsnak a szerbek és a római katolikus délszlávok, magyarok és németek között a városban kialakult politikai konfliktus során. Ebben magukat „római katolikus dalmatákénak nevezik, akik „a magyar hazának rendületlen hívei”. A szerbet és a dalmátot a szláv nyelv két dialektusaként említik - „ugyanazon egy nyelvet, a szlávot dalmata és szerb dialektusban” beszélőként —, magukat a szerbekkel „nemzeti és nyelvi” rokonságban állónak (azaz nem azonos nemzethez tartozónak), egyúttal „magyar nemzethez szító, vele élni-halni akaróénak nevezik - a nemzet fogalmát a dokumentumon belül is többrétegűén, többféle jelentéssel értelmezve. A szerbekkel politikai téren meglévő szembenállásukat is („a két rokon szlávelem közt legyőzhetetlen ellenszenv uralkodik”) azzal hangsúlyozták az iratban, hogy „a római katolikus dalmaták a Szerbvajdaságot jobban gyűlölik, mint az igazi magyarok”, eredetét pedig arra vezetik vissza, hogy a szerbek Belgrád és Szentpétervár, míg a „dalmaták” Pest felé tekintenek.35 statisztika egy számolási egységnek vette, kvázi szerbhorvát nyelvet használva, még Fiume esetében is. Még egy 1907-es képviselőházi horvát-szlavónországi szerb képviselő felszólalásakor érvek is elhangzottak a két nyelv azonossága mellett. Cieger András: Horvát képviselők a magyar országgyűlésben (1868-1918). In: A magyar-horvát együttélés fordulópontjai: intézmények, társadalom, gazdaság, kultúra. - Prekretnice u suzivotu Hrvata i Madara. Ustanove, drustvo, gospodarstvo i kultúra. Főszerk. Fodor Pál - Sokcsevits Dénes. Szerk. Jasna Turkálj - Damir Karbic. Bp. 2015. 426-435., 417. 33 Dányi D.: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás i. m. 64-70. Ez alatt értve a vármegye földrajzi területéhez tartozónak feltüntetett városi törvényhatóságokat is. 34 Fényes E.: A magyar birodalom nemzetiségei i. m. 9. 35 Apetíció avárosban a Szerb Vajdaság ésTemesi Bánság 1860-1861-es megszüntetése után (az uralkodó december 29-ei rendeletével szüntette meg a különálló igazgatási egységet, a vármegyei hatóságok január-február folyamán alakultak meg) ismét fellángolt városvezetési vitákról szólt. Fényes hasonló megnyilvánulásokról ejt szót, ezekből a nemzeti hovatartozásra lehet következtetni (nem politikai jellegű petíciók kapcsán) a máramarosi románok és rutének, illetve trencséni szlovák földbirtokosok részéről. Fényes E.: A magyar birodalom nemzetiségei i. m. 7. így az 1862. évi első felmérésben szereplő „dalmata” anyanyelvű lakossággal azonosnak kell tekintenünk a második felmérésben a „dalmata” mellett használt „sokác” megjelölésű csoportot is. A községi jegyző - bár nem ő, hanem a bíró volt a községi önkormányzat vezetője - tartotta a kapcsolatot a községbeliekkel, illetve ő készítette a felsőbb hatóságok felé indított iratokat, kvázi a „közigazgatás kapujaként”. A község írásbeli kommunikációjának felelőseként nyelvismerete kiváltképp releváns. Mivel a második felmérés alapján mindegyik jegyző „írta” a német nyelvet (és hét jegyző kivételével a magyart is), elemzésünkben a szerb nyelven író jegyzőt minden esetben a 1288
