Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN kancelláriának nem állt azonban érdekében, hogy az első szóra megrövidítsék a királyi birtokokat, sem az, hogy a király legfontosabb támogatóinak, a honor birtokosoknak kevesebb jövedelme legyen. Ok csak azt akarták, hogy a királyi birtok és a szomszédos földek között békesség honoljon. A királyi parancslevelek tehát, bármilyen szigorúan fogalmazták is őket, egy kimondatlan feltételt is tartalmaztak: a címzett csak akkor engedjen a panaszosnak, ha igaza van annak. Jól tudták ezt a honor birtokosai is, és ha ők meg voltak győződve saját igazukról, nem adtak elégtételt. Az alvárnagyok látszólagos engedetlensége valójában nagyon is hűséges engedelmességből fakadt. Okét a honor birtokosa alkalmazta, hozzájárulása nélkül nem dönthettek a birtokot érintő jelentős ügyekben, így aztán teljesen természetes, hogy nem fogadtak szót a királyi parancsnak. Az egész módszer a király és a honor birtokos személyes kapcsolatán alapult. A birtokkormányzó előbb-utóbb úgyis személyesen is találkozott uralkodójával. Ekkor előadhatta saját verzióját is az állítólagos hatalmaskodásokról, és meggyőzhette a királyt, hogy akkor, amikor ő vagy alárendeltje nem fogadott szót neki, valójában az uralkodó érdekeit képviselte. Előfordult olykor, hogy a panaszos nem azonnal a királyhoz fordult, hanem a birtokkormányzónak írt levelet, hogy adjon elégtételt. Két lefoglalás - a panaszos értelmezése szerint hatalmas tett —, egy vásári és egy folyami ügyében kelt levelezés bekerült a Nagy Lajos-kori formuláskönyvbe is. A károsult két királyi vagy királynéi város volt, a lefoglalás pedig két különböző, honor címen királyi birtokot kormányzó előkelő nevében történt. Annak, hogy perre vigyék a dolgot, semmi értelme sem lett volna. Királyi jószágok kezelői, a városok mint felperesek, a várnagyok mint alperesek pereskedtek volna egymással. A városok előbb megpróbálták barátságosan elsimítani az ügyet, és csak ha ez nem sikerült, akkor fordultak volna a királyhoz.68 68 Martinus Georgius Kovach ich: Fomulae sollennes styli. Pest 1799. 47-49. A királyi birtok védelmének sajátosságai Az önhatalmú birtokvédelem módszerei semmiben nem különböztek egymástól a királyi és a nemesi birtokon. Az egymással kéz a kézben járó lefogás és lefoglalás, a mezei és erdei kártételek elleni védekezés ebből kifejlődő rendszere, néha a represszália voltak az alapelvei, kísérő jelenségei pedig a rongálás és a fizikai erőszak. Aki alkalmazta, jogosnak tartotta, aki elszenvedte, az jogtalannak, és jogorvoslatot keresett magának. Az erőszakos birtokvédelem mindkét birtoktípuson megoszlott a földesúri alattvalók és a birtokosok között. Különbség ebben sem látható. A király földesúri alattvalóinak sem engedék meg jobban, hogy erőszakkal védjék meg földjeiket, mint a magánbirtokon élőknek. Itt is, ott is megtették 1229
