Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN az ország jelentős része királyi kézen volt, csakhogy ezek néhány évtized múltán haszontalanná váltak. Nemcsak azért avultak el, mert olyan birtokra vonatkoztak, amely időközben örökjogú nemesi birtokká lett, hanem azért is, mert már senki tudta értelmezni ezeket az iratokat. A Hármaskönyv, a Négyeskönyv, Kitonics János Directio methodic^ a vitatott ügyeknek kétféle elintézését ismerte: a pert és az egyezséget, ami ezen kívül esett, arról nem beszéltek. Ezek után természetes, hogy értéktelen, semmiféle jogi erővel nem bíró irományként tekintettek rájuk és kiselejtezték őket. Az a néhány darab, amely fennmaradt, nem a gondos megőrzésnek, hanem éppenséggel a figyelmetlenségnek köszönheti a létét. A jogtörténészek, történészek is csak a peres eljárást vagy az egyezséget vették figyelembe, ha a múlt jogáról írtak. Ha a királyi birtokok népeinek bíráihoz vagy közvetlenül a birtokkormányzókhoz szóló néhány királyi parancslevél a kezükbe is került, azt egyszerűen „bírói parancsnak” nevezték. A királyi népek esetében ez annyiban igaz, hogy a parancs egy későbbi bírói eljárásra utasított, csakhogy a panasz előadása, a parancs kiállítása nem egyszerűen peren, hanem bíróságon kívül történt: nem a kúriai bíróságokon keresztül írták a király nevében kelt parancsokat, vagy csak olyan különleges esetben, mint például a szennai ügy volt. A király feladata volt, hogy a saját birtokairól kiinduló hatalmaskodásoknak véget vessen, a panaszosnak tehát a királyi udvarhoz kellett fordulnia, ha a maga számára igazságot kért. Az udvar azonban ezúttal nem a curiát, hanem az aulát jelentette. Az aula követte a királyt, a curia a mindenkori királyi székhelyen működött.48 Az aula változékony volt. A középkori, kora újkori udvari irodalom egyik leggyakrabban visszatérő toposza az udvar állandó mozgása, kiszámíthatatlansága, labilitása volt.49 Ha ezekről az irodalmi elemekről lefejtjük az előítéleteket és a kor divateszméjének számító kultúrkritikát, akkor könnyen megragadhatjuk e változékonyság ésszerű okait. Az /W/mak a politika mindig új problémákat felvető világához kellett alkalmazkodnia. Emellett az uralkodó személye és a királyi család viszonyai nagy erővel érvényesültek az zm/z/ban. Az aula élete jelentősen függött attól, hogy a király kiskorú, fiatal, öreg, egészséges, beteges, tetterős vagy depresszióra hajlamos volt-e, az anyakirályné, a testvér herceg, a feleség akarata milyen mértékben érvényesült a döntési helyzetekben. Az udvarban éppen befolyásos szerepet játszó, nem a királyi családhoz tartozó személyek állandó változása természetes jelenség. Az aula szokásai ennek megfelelően gyakran 48 Az udvar kettősségének alapvető leírását lásd Kubinyi András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula - V. Molnár László. Bp. 1990. 62. 49 Vígh Éva: Udvar és udvari etika a XVI-XVII. századi Itáliában. In: Az udvari élet művészete Itáliában. Szöveggyűjtemény. Szerk. Vígh Éva. Bp. 2004. 37.; Tringli István: A bolondok hajója. Kultúrkritika a középkor végén. Történelmi Szemle 54. (2012) 180. 1222
