Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN conditionariusok, akár egyszerű paraszt udvarnokok voltak, akár eladományozta a király a földet, amelyen éltek, akár nem — a 14. század végén beolvadtak a jobbágyságba. Ettől kezdve bírói hovatartozásuk nem lehetett kétséges: a földesúr joghatósága alá tartoztak, aki csak ritkán ítélt felettük személyesen, az a tiszttartók feladata volt. Ok ítélkeztek a földesúri törvényszéken, az úriszéken, amelynek tárgyalásai a vármegye felügyelete mellett zajlottak.27 27 Egy szolgabírót, illetve a Jagelló-korban néha egy esküdtet „ad audiendum ” vagy „ad audiendum et videndum” küldtek ki az úriszéki tárgyalásra. Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor - Rácz György. Bp.Piliscsaba 2009. 502. 28 Árpádkori új okmánytár I —XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁUO) I. 132-136. 29 Hazai okmánytár I —VIII. Szerk. Ipolyi Arnold — Nagy Imre — Véghely Dezső. Győr—Bp. 1865— 1891. (a továbbiakban: HO) VI. 30. Regesztája: Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae criticodiplomatica. Szerk. Szőcs Tibor. Bp. 2012. (a továbbiakban: RP) 43. sz. A királyi népek felelőssége A király tehát sérthetetlen és ennek következtében perbe foghatatlan volt, ez azonban nem jelenthette azt, hogy a királyi birtokokról kiinduló hatalmaskodások ügyében ne kereshette volna a szomszéd egyházi vagy nemesi birtokos az igazát. Az ország nagy része királyi föld volt, és állandó bizonytalanságban éltek volna azok, akik e jószágok szomszédságában laktak, hiszen a királyi birtokok lakói az önerejű birtokvédelemre hivatkozva kényükre-kedvükre pusztították volna jószágaikat. A leggyakoribb Árpád-kori megoldás az volt, hogy a királyi birtokon élő népeket fogták perbe. Erre a nemesi, egyházi birtokon is volt lehetőség, de csak második lépésként, miután a birtokost már perbe hívták. A pozsonyi vár jobbágyai és várnépei 1214-ben egyeztek ki Uros pannonhalmi apáttal többek között a Pozsony megyében fekvő Sztára és Kisudvari falvak feldúlása ügyében. A várjobbágyok mindkét falut visszabocsátották az apátnak, ezen felül a „két teljesen feldúlt faluban okozott összes kár fejében” 35 márka megfizetését is vállalták.28 A pozsonyi vár népei szomszéd birtokosok voltak, akiknek volt itt két ekealj nagyságú földjük. A destructio, magyarul dúlás, korántsem jelentette egy település kirablását. A sztárai és kisudvari károk keletkezéséről ugyan nem maradt fenn feljegyzés, de meglehetősen bizonyos, hogy azok a vár és az apátság birtokhatárán fekvő föld használata és az apátság népein végrehajtott lefoglalások során keletkeztek. Az 1230-as években Zala megyében két falut dúltak fel az ecseri udvarnokok.29 A dúlás ebben az esetben tehát aligha jelenthetett többet, mint hogy erőszakos 1215
