Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA császárral.83 Az év májusában Budán zajló egyeztető tárgyalások alkalmával igen képlékeny terv körvonalazódott, jelesül a magyar király ifjabb lányát {filiam iuniorem) ígérte oda Károly második fiának, azaz Zsigmondnak,84 kivéve, ha fiú utóda születik, mert ebben az esetben az elsőszülött lányát, illetve annak halála esetén a másodszülöttet.85 Kétség sem férhet hozzá, hogy Lajos az „ifjabb lány” megnevezés alatt nem gondolhatott ez esetben másra, mint Máriára, hiszen a kérdéses időpontban ő számított az uralkodó fiatalabb lányának a valamivel idősebb Katalin mellett. Meglepő ugyanakkor a hosszú évtizedekig gyermektelen uralkodó 1372. évi bizakodása az esetleges újabb, ráadásul fiú utód felemlegetésekor, ami azt a gyanút kelti, hogy a tárgyalás idején a királyné várandós lehetett, talán éppen harmadik gyermekével, Hedviggel.86 Az mindenesetre bizonyos, hogy az 1372. évi magyar Anjou-Luxemburg közeledés egyik fontos alapkövének tekintették, hogy Lajos király mellett felesége, Kotromanié Erzsébet is külön esküt tegyen a lánya és Zsigmond között létesítendő házassági kötelék megtartására. Ez ugyancsak 1372 májusában történt, de nem Budán, hanem Visegrádon, vagyis a királyné nem hagyta el az Anjou-székhelyet,87 s személyesen nem vett részt a budai tárgyalásokon, ami ugyancsak erősítheti a várandósságára vonatkozó fentebbi feltevésünket.88 A császár Budára küldött követének, a tescheni hercegnek adott utasításokból az eljegyzéssel kapcsolatban más részletek is kiderülnek. Ezek szerint Károly eredeti elképzelése az volt, hogy a magyar király a lányát saját csehországi udvarába {versus Bohemiam, in domum suam) viteti, s a maga akarata szerint neveli.89 Ezenkívül szóba kerül a leánnyal adandó hozomány összege is, amely Lajos szándékának megfelelően kétszázezer aranyforintot tenne ki,90 az összeg hozzávetőleg ötször tekintélyesebb, mint a Jodoknak Erzsébettel ígért tízezer márka.91 Nagyjából egy esztendővel a budai találkozó után, 1373 júniusában a fegyvernyugvás lejártakor a két gyermek egybekelésének kérdése ismét előtérbe került. Ekkorra a házassági tervek a magyar király részéről letisztultak, 83 CDH IX/4. 390.; Skorka R.: Kronológia i. m. 653. 84 IV. Károly fiai sorában Zsigmond ténylegesen a harmadik volt, mivel a császár második házasságából született Vencel még kisgyermekként meghalt. Hönsch, J. K: Kaiser Sigismund i. m. 32. 85 Karolyi Árpád: Adalék Mária és Zsigmond eljegyzésének történetéhez. Századok 11. (1877) 19. és 5. jegyz. 86 Amennyiben feltevésünk helytálló, Hedvig nem születhetett később, mint az 1373. év legelején. 87 Visegrád és Buda Lajos-kori szerepéről lásd Mészáros Orsolya: Az elit és az udvar. In: Az Anjou-kor hatalmi elitje. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2020. 189-209., továbbá Weisz Boglárka: Az Anjou-kori királynéi udvar két legfőbb méltósága. In: Királynék a középkori Magyarországon és Európában i. m. 92-97. 88 Skorka R.: Kronológia i. m. 654. 89 Monumenta historica Boemiae. II. Collegit P. Gelasius Dobner. Pragae 1768. 383-384. 90 [...] intentio regis est, dictae filiae suae nomine dotis dare ducenta millia florenorum. Uo. 91 Az 1340-es évektől egy márka négy aranyforintot ért. Engel P.: 14. századi magyar pénztörténet i. m. 75. 1201
