Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csukovits Enikő: I. (Nagy) Lajos magyar király útja Nápolyba
CSUKOVITS ENIKŐ a magyar király számára; különösen az egyház volt ellenérdekelt.47 A perugiai megbeszélés azonban azt is igazolja, hogy Itália városai és kény urai előre felkészültek arra a lehetőségre, ha Lajos hadai sikerrel járnak, és a király megszerzi a Szicíliai Királyság trónját. Ügy számoltak, ez esetben ő lehet az, aki újra elfoglalja azt a pozíciót, amelyet utoljára nagybátyja, Bölcs Róbert töltött be, örökölt és szerzett címei birtokában egyensúlyozva az ellentétes érdekektől szabdalt félsziget politikai színpadán. 47 Non facea per la Chiesa che-lla signoria del detto Carlo, colla potenza del re d’Ungheria signoreggiando il Regno, crescesse in Italia. - Uo. 48 A jelenségre lásd Riccardo Rao: Anjou elitek az itáliai comunékban: nemesek, hivatalnokok, idegenek. In: Az Anjou-kor hatalmi elitje i. m. 47—51. 49 Matteo Ferrari - Riccardo Rao - Pierluigi Terenzi: Rappresentazioni del potere angioino nelf Italia comunale: sovrani, ufficiali, città. In: Les officiers et la chose publique dans les territoires angevins (XIIIe-XVe siècle): vers une culture politique? - Gli ufficiali e la cosa pubblica nei terri tori angioini (XIII-XV secolo): verso una cultura politica? Ed. Thierry Pécout. (Collection de l’Ecole française de Rome, 518/4.) Roma 2020. 279-319. 50 Első ismert ediktuma január 27-én kelt, itt már, mint „Ungarie Jerusalem et Sicilie rex etc. ” szere pel. Az oklevelet közölte: Gennaro Maria Monti: Nagy Lajos magyar király törvényhozási intézkedései a Nápolyi Királyságban. Történeti Szemle 14. (1929) 1-4. sz. 111. Lajos teljes királyi címe: Ludovicus Dei gratia Ungariae, Jerusalem et Siciliae, ducatus Apuliae et principatus Capuae, Dalmatiae, Croatiae, Rameae, Serviae, Galitiae, Ladomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque rex, princeps Salernitatus et honoris Montis S. Angeli dominus — Uo. 118. A Lajos rendelkezésére bocsátott lovaskatonák kiállítását befektetésnek tekintették ebbe a jövőbe, mint ahogy a leendő együttműködés megalapozását szolgálták a több városban is sorra kerülő lovaggá ütések. Az Anjouk itáliai megjelenésük első pillanatától kezdve törekedtek arra, hogy kialakítsanak egy dinasztiához hű, királyi nemességet. E célra főként két eszközt alkalmaztak eredményesen: gyakran adományoztak hűbért az arra kiválasztott családoknak, illetve előszeretettel látták el lovagi övvel híveiket. A megadományozott királyi lovaggá vált, és a feltörekvő városi családok, még a legerősebbek is, a lovagi címben társadalmi emelkedésük újabb, ugyanakkor kifejezetten látványos elemére leltek,48 így nem csak örömmel fogadták, de kérték is a lovaggá avatást. Az, hogy a lovagi övét ezúttal a dinasztia magyar ágának képviselőjétől nyerhették el, láthatóan nem csökkentette a cím értékét, hisz a magyar király is az alatt a liliomos címer alatt vonult be Itáliába, amely számos városuk kapuján, városházájuk falán ott díszelgett.49 Ügy gondolkodtak, ha elfoglalja Nápolyt, ez a körülmény növeli a lovaggá ütéssel szentesített kapcsolat értékét, sőt további kézzelfogható eredményeket hozhat, de ha Lajos nem jár sikerrel, az öv birtokosa akkor is egy jelentős ország királyától kapott lovagi címet. Lajos 1348. január 24-én bevonult Nápolyba, ahol magyar királyi címei mellé felvette a nápolyi uralkodók által viselt Jeruzsálem és Szicília királya címet.50 Uralkodása nem lett hosszú életű, 1352-ben pro forma is véget ért. Ez azonban 1179
