Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
NEUMANN TIBOR szoros kapcsolatról árulkodik. Az ugyanakkor meglehetősen biztosnak tűnik, hogy az igen alacsony származású, csupán anyja és felesége révén nemesnek számító Nagy Albert a megyei nemesség feltétlen bizalmát élvezte, amely már 1500-ban is emiatt választotta meg országgyűlési követnek.90 Pozícióját a per sem ingatta meg, így fordulhatott elő az, hogy egészen 1524-ig megmaradhatott az alispáni székben.91 90 A Petényi család levéltára 1222—1526. Közzéteszi Tringli István. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 44.) Bp. 2008. 337-338., 697. sz. 91 Arch. II. 299. 92 „Cristopherus Theke castellanus castri Zoliensis proscripsit se[?] nunquam contra communitatem nobilium, nec contra privilegia [...] a divis regibus condonata vicecomitem eligere poterit, nisi cum consensu et voluntate universitatis nobilium.” DF 290202., 115. (235. fk.) - Itt jegyzem meg, hogy tanulmányában Föglein Antal utal a jegyzőkönyv ezen oldalára és helyesen az 1522. november 6-ai dátumot is megadja, de a forrást a megye statútumának nevezi, és idézőjelek között a következő szöveget hozza: „Vicecomes eligi debet ex consensu universitatis nobilium.” Talán összekevert két szöveget. Föglein Antal: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből. Századok 57-58. (1923-1924)477. és 2. jegyz. 93 Föglein A.: Közigazgazgatástörténeti adatok i. m. 480. - Némileg ez ellen szól ugyanakkor az, hogy 1535-ben egy júliusi törvényszék dátuma elé írták az alispán megválasztásáról és megerősítéséről szóló bejegyzést, ami ismereteim szerint az első ilyen híradás a megyéből: Zólyom vármegye I. jegyzőkönyve, 170. (MNL OL Mikrofilmtár, X 1041. 43277. tekercs.). 94 Először 1522. ápr. 25-én: DF 267073. 95 Arch. II. 384-388., különösen 42. jegyz., valamint DL 84748. - 1533-ban Boldizsár testvére, Péter volt az alispán: MNL OL P 46. 1. 1533. No. 1. A másik vonatkozó adat az Ugocsától távoli Zólyom megyébe visz bennünket. Az ország legkorábbi, 1500-tól vezetett megyei jegyzőkönyvében egy 1522. novemberi bejegyzés utal a nemességnek a törvényszövegben említett beleegyezési jogára. A megyei törvényszék előtt megjelent ekkor Tőke Kristóf zólyomi várnagy, Túr zó Elek ispán megbízottja, és kijelentette, hogy „nem fog alispánt választani a nemesek közössége és a régi királyoktól adományozott kiváltságaik ellenére, csak a nemesek egyetemének beleegyezésével és akaratából”.92 Persze nem tudjuk biztosan, mi volt az előzménye az ünnepélyes kijelentésnek, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a kora újkorban Zólyom megyében a Szent Mihály-napot (szeptember 29.) követő hónapokban tartották a tisztújítást,93 Tőke pedig éppen ez év tavaszától mutatható ki várnagyként,94 az az érzésünk, hogy a várnagy az alispánválasztás előtt jelentette ki ura nevében, hogy nem kíván változtatni az eddigi gyakorlaton, és nem kívánja ráerőltetni jelöltjét a nemességre. De mi lehetett ez a gyakorlat voltaképpen? A megyében legkésőbb Beatrix királyné 1500. évi távozásától azt látjuk, hogy a tekintélyesebb helyi nemesek egymást váltogatták az alispánságban. Radványi (Radvánszki) György például 1495-ben mutatható ki először alispánként, és 1516 előtt bekövetkezett haláláig további három alkalommal nevezték ki a posztra, ami után nem sokkal fia, Boldizsár is betöltötte a tisztséget.95 Az idősebb Radványihoz hasonló pályát mondhatott magáénak Osztrolukai (Osztrolucki) György, aki először 1512-ben tűnik fel a törvényszék élén, és mikor 1530. március 119
