Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
SZÉKELY TAMÁS jeleztük, a tanulmány célja, hogy ezt a tesztet kísérleti jelleggel elvégezzük a dualizmus kori Magyarországon. Kiegyezés, avagy a Habsburg-ház (de-)szekuritizációja Az egykor hatalmas Habsburg Birodalom, amely az első világháború végéig Magyarország állami kereteit jelentette, a 19. század közepétől egyre inkább az instabilitás jeleit mutatta, nem kis részben a láncreakció-szerűen megélénkülő nemzetiségi mozgalmak miatt.22 Különböző államszervezési kísérletek (centralizáció, föderalizmus) és kudarcaik után ebbe a megrendülési folyamatba hozott viszonylag tartós stabilitást az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés a maga duális államszerkezetével.23 A Ferenc József osztrák császár és a Deák Ferenc vezette magyar elitek között létrejött kompromisszum értelmében a Magyar Királyság önrendelkezése belső ügyeit tekintve helyreállt, ugyanakkor Magyarország továbbra is szorosan Ausztriához kapcsolódott. Nemcsak az uralkodó személye kötötte össze a két birodalomrészt, hanem olyan közös ügyek és politikai, illetve pénzügyi-gazdasági intézmények is, mint a közös kül- és védelmi politika, a közös vámterület, közös államadóság, központi bank és fizetőeszköz.24 A hatalomba jutó szabadelvű magyar elit ennek ellenére úgy érezte, eljött az ő ideje: kísérletet tehet arra, hogy a premodern, széttagolt és multietnikus királyságot egységes, modern nemzetállammá formálja. Azt persze ők is tudták, hogy Magyarország nem volt a szónak abban az értelmében nemzetállam, amely valamiféle etnikai-nyelvi-kulturális homogenitást tesz meg a fogalom mércéjének. Az ország társadalma a csupán relatív többségben lévő magyar mellett tucatnyi egyéb nemzetiségből tevődött össze, amelyeknek a vezetői elutasították az egységes magyar politikai nemzet vízióját. A Habsburgok közép-európai 22 A Habsburg Monarchia 19. századi történetéről legújabban átfogóan írt: Peter M. Judson: The Habsburg Empire. A New History. Cambridge, MA 2016. 269—332.; A magyar alkotmányos helyzetről angolul lásd László Péter: The Dualist Character of the 1867 Hungarian Settlement. In: Hungary’s Long 19th Century. Constitutional and Democratic. Traditions in a European Perspective. Collected studies by László Péter. Ed. Miklós Lojkó. Leiden—Boston 2012. 213—80.; Uö: Die Verfassungsentwicklung in Ungarn. In: Die Habsburgermonarchie 1848-1918. Band VII/ 1. Verfassung und Parlamentarismus. Hrsg. Helmut Rumpler — Peter Urbanitsch. Wien 2000. 239—540. Vö. A Kiegyezés. Szerk. Cieger András. Bp. 2004. 23 Ahogy Gyáni Gábor sajátosan megfogalmazta: „A kiegyezéssel megújított Habsburg Birodalom mint Osztrák-Magyar Monarchia a hagyományos birodalmiság és a modern nemzetállami konstrukció egymásba ötvözésével új színt vitt a 19. századi európai történelem folyamatába. Ez az ötvözet nem a legrosszabb fajtából való volt.” Gyáni Gábor: Nemzeti vagy transznacionális történelem. Bp. 2018. 135. 24 Vö. Helmut Rumpler: Österreichische Geschichte 1804-1914. Eine Chance für Mitteleuropa. Bürgerliche Emanzipation und Staatsverfall in der Habsburgermonarchie. Wien 2005. 411-416., illetve Szente Zoltán: Kormányzás a dualizmus korában. Bp. 2011. 171-198. 11
