Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csukovits Enikő: I. (Nagy) Lajos magyar király útja Nápolyba
Csukovits Enikő I. (NAGY) LAJOS MAGYAR KIRÁLY ÚTJA NÁPOLYBA 1347 novemberében I. Lajos magyar király elindult a Szicíliai (Nápolyi) Királyság meghódítására. Huszonegy esztendős volt ekkor, fiatal, de már öt éve király, aki több külföldi hadszíntéren is harcolt. Magabiztosan vágott neki a korántsem veszélytelen kalandnak, amelyre öccse, András herceg 1345 nyarán történt kegyetlen meggyilkolása szolgáltatta az indítékot.1 Cilii (a mai Celje) felé haladva november 26-ra ért Udinébe, az első jelentősebb itáliai városba, ahol a firenzei krónikás, Giovanni Villani szerint a város ura, az aquileiai pátriárka szívesen fogadta.2 A szíves fogadtatás utazása további helyszínein, egészen a Szicíliai Királyság határáig kitartott - az elkövetkező egy hónap szinte olyan volt a magyar király számára, mint egy diadalmenet, amelyre vélhetőleg még évtizedekkel később is jó emlékkel gondolt vissza. Útját ünnepségek, lakomák és hódoló küldöttségek keretezték, serege pedig városról városra újabb és újabb csapatokkal gyarapodott. Ez a diadalmas utazás számunkra is tartogathat új ismereteket. Az útról ugyanis számos elbeszélő forrás számolt be hosszabb-rövidebb terjedelemben, a bennük olvasható információkat azonban jószerével csak kronológiai támpontként hasznosította a magyar középkorkutatás.3 Pedig a Lajost fogadó városok és kény urak szándékaiból és céljaiból jól kirajzolható, hogyan tekintettek a magyar királyra - és országára -, milyen szövetségi szerepben látták volna szívesen, és milyen árat voltak hajlandók ezért megadni. A következő oldalakon ennek igyekszem utánajárni. 1 Lajos nápolyi hadjáratainak és a hadjáratokat előidéző eseményeknek legalaposabb feldolgozását mindmáig elsősorban lásd Emile-G. Léonard: Histoire de Jeanne Ire reine de Naples comtesse de Provence (1343-1382). I —III. Monaco-Paris 1932-1937. A magyar szerzők közül különösen Miskolczy István: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar. Bp. 1928., illetve Uö: Magyar-olasz összeköttetések az Anjouk korában. Magyar-nápolyi kapcsolatok. Bp. 1937. forgatható haszonnal. A hadjáratokat röviden áttekintettem: CsukovitsEnikő: Az Anjouk Magyarországon IL I. (Nagy) Lajos és Mária uralma (1342-1395). (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) Bp. 2019. 27-48. 2 E a di XXVI di novembre giunse inn-Udine; il quale dal patriarca d’Aquilea fu ricevuto graziosamente - Cronica di Giovanni Villani. Edizione di riferimento: Nuova Cronica. A cura di G. Porta. (Letteratura italiana Einaudi) Fondazione Pietro Bembo /Guanda. Parma 1991. 1610. (A szöveg online is hozzáférhető itt: https://bit.ly/38eZp72 ) Magyar fordítása: A három Villani krónikája. Croniche di Giovanni, Matteo e Filippo Villani. Ford., bev., jegyz. Rácz Miklós. (Középkori krónikások VIII-IX.) Bp. 1909. 140. A jelen tanulmányban idézett korabeli itáliai források elemzésébe nem bocsátkozom, rövid áttekintésüket lásd Léonard, E.-G.: Histoire de Jeanne i m. IL 1. skk., illetve Marino Zabbia: I notai e la cronachistica cittadina italiana nel Trecento. (Istituto Storico Italiano per il Medio Evo, nuovi studi storici 49.) Roma 1999. 3 Az egyes városok elérésének dátuma a különböző forrásokban néha egy-két napot eltér. Erről lásd Miskolczy I.: Magyar-olasz összeköttetések i. m. 124. 1. jegyz. 1167 SZÁZADOK 155. (2021) 6. SZÁM
