Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Galambos István – Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Magyar dúlás. Tanulmányok a kényszerkollektivizálásról (Hajdu Edit)
TÖRTÉNETI IRODALOM részt pedig az elkövetett tettekért a felelősséget a helyi kiszolgálóira, vagyis a hatalom alsóbb szintjeire hárítsa. A szerző bemutatja, hogyan sikerült megtörni a megye legbefolyásosabb és legnépesebb társadalmi rétegét, a parasztságot. Farkas Gyöngyi (Magyar Mezőgazdasági Múzeum) mikrotörténeti tanulmánya a Nyírcsaholyban zajló asszonytüntetésen keresztül a kollektivizálással szembeni nyílt társadalmi ellenállásra fókuszál, ami azért is érdekes, mert az efféle látványos ellenszegülést gyakorta burkolta elhallgatásba a kádári emlékezetpolitika. A történtek rekonstruálásához a szerző a nyomozati és bírósági iratokat, valamint a tüntetés néhány résztvevőjének a visszaemlékezését használta föl. Ezek alapján megtudhatjuk, hogy a tüntetést az asszonyok a férfiaktól függetlenül, önállóan szervezték meg és bonyolították le. Céljuk — éppen férjeik passzivitásával szemben — a téeszszervezési kampány során kényszerből aláírt belépési nyilatkozatok visszaszerzése és a földek elvesztéséből adódó létbizonytalanság megszüntetése volt. A végül rendőrségi intervenció által feloszlatott megmozdulás során az asszonyok főképp az erőszak verbális eszközeit használva nyilvánították ki akaratukat, ám a fizikai erőszaktól sem riadtak vissza. Káli Csaba (MNL Zala Megyei Levéltára) tanulmánya Zala megyébe kalauzolja el az olvasót, ahol a dombokkal tagolt földrajzi szerkezet, valamint a kisméretű birtokok miatt országos viszonylatban a legalacsonyabb értékű birtokokat kapták az igénylők a földosztás során. A kisméretű földbirtokok oka a kevés szántóterület, valamint a kis számú nagybirtok; a viszonylag nagyobb részarányt kitevő erdőket államosították, a réteket, legelőket pedig részben községesítették. Az események megértetéshez a szerző egy rövid kitekintést tesz az 1956 előtti kollektivizálási kísérletek Zala megyei vonatkozásaira, melyből megtudhatjuk, hogy a zalai kollektivizálás első hulláma teljes kudarccal végződött, mivel alapvetően nem tudta megbontani a birtokosi öntudattal rendelkező kis- és középparaszti tömböket. Azonban a kollektivizálás harmadszori nekilendülése során már szervezettebben, nagyobb létszámú agitációs brigádokat bevonva folyt a munka, melynek elsődleges célpontjai a község megbecsült gazdái voltak, és aminek köszönhetően sikerült is a parasztokat megtörni és a belépési nyilatkozat aláírását kicsikarni. 1945 előtt az egész országban Fejér megyében volt a legmagasabb a nagybirtok aránya - tudhatjuk meg Czetz Balázs (MNL Fejér Megyei Levéltára) tanulmányából, melynek első felében a szerző a hatalom szemszögéből nézve ismerteti a kollektivizálást, amely ebből a perspektívából sikertörténetnek látszott. Azonban a kortársi tapasztalattörténeteket vizsgálva már árnyaltabb képet kapunk az eseményekről. Megtudhatjuk, hogy a kollektivizálás szervezésében kiemelkedő szerepet játszottak a falvakat járó, központilag vezérelt aktivisták, akiknek a parasztsággal szembeni fellépése olyannyira brutálisnak bizonyult, hogy a megyei pártbizottság többször is foglalkozott a kirívó esetekkel. A szerző az ügyészségi iratok, panaszlevelek és feljelentések felhasználásánál az alapos forráskritika fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel a vizsgálatok során a valós események rekonstruálására sosem törekedtek, az eredmények már előre borítékolva voltak. Soós Viktor Attila (NEB) az egyházak magatartását járja körül a mezőgazdaság szocialista átalakítása kapcsán. Munkáját ugyan javarészt forrásközlés alkotja, mégis számos fontos dologra hívja fel a figyelmünket és további regionális szintű kutatásokra bíztat. Értékes forráscsoport például az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1962-ben lebonyolított országos felmérése, melynek során a papok, a lelkészek és a hívek magatartását vizsgálták, leginkább azt kutatva, hogyan viszonyultak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, segítették vagy akadályozták-e azt. Az ÁEH iratanyagai arról tanúskodnak, hogy egyházpolitikai szempontból is döntő jelentőségű volt az egyházak anyagi bázisát és társadalmi hátterét képező, egyénileg gazdálkodó parasztság téeszekbe kényszerítése. A tanulmány által betekintést nyerhetünk a pártállam egyházpolitikai gyakorlatába is, melynek lényege, hogy a kulcspozíciókba helyezett lojális személyek által az államhatalom befolyása itt is megnőtt. 1129
