Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Büky Orsolya: Csánky Dénes az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum élén
BÜKY ORSOLYA A Csánky-recepció problémái A második világháború idején zajlott magyarországi műtárgymozgások folyamatáról és következményeiről az elmúlt években számos feldolgozás született, s különösen Csánky Dénes tevékenysége foglalkoztatta a kutatókat. Ám ezek a tanulmányok a rendelkezésekre álló számtalan forrás ellenére a történések rekonstruálásakor elsősorban Csánky Dénes 1946-ban íródott Emlékirat a Szépművészeti Múzeum mentéséről!1 (a továbbiakban: Emlékirat című kéziratára támaszkodtak. Az egyoldalú forráshasználat nemcsak a valóságos történések feltárását nehezítette meg, de Hóman Bálint műtárgymentésekben vállalt szerepét is homályban hagyta. A témával kapcsolatos tanulmányok sorát Mravik László nyitotta meg, aki 1992-ben egy vele készült interjúban még nagy felháborodással szólt a Műtárgybiztosság tevékenységéről.78 A következő években megjelenő írásaiban azonban egyre pozitívabb kép kezdett el kibontakozni Csánkyról, aki Mravik szerint az ostrom elől nem elhurcolta, hanem megmentette a Szépművészeti Múzeum műtárgyait, és a zsidó tulajdonú műtárgyak zár alá vételével is csak azok megőrzésének és jövendő visszaadásának ügyét szolgálta.79 Mravik állításának bizonyítására Mester Miklóst, a Sztójay-kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának politikai államtitkárát, illetve Stern Samut, a Zsidó Tanács elnökét idézi, akik visszaemlékezéseikben mindketten elismerően szóltak a Műtárgybiztosság munkájáról. Mester Miklósnak és Stern Samunak a zsidómentésben vállalt szerepéhez nem fér kétség, és ezzel kapcsolatos tevékenységükről a háború után ők maguk is részletesen beszámoltak. Beszámolóik megírására elsősorban azért volt szükség, mert 1944-ben vállalt szerepük miatt a felelősségre vonások idején mindketten a támadások kereszttüzébe kerültek, nem véletlen tehát, hogy visszaemlékezéseikben minden személyükhöz kapcsolódó történést igyekeztek minél pozitívabb színben feltüntetni. Ez a magatartás, melynek pszichológiai okai nem szorulnak hosszabb elemzésre, a legtöbb, akkori eseményekkel kapcsolatos tanúvallomásra, beszámolóra, visszaemlékezésre jellemző volt.80 77 MNL OL XIX-L-20-r Pénzintézeti Központ, Restitúciós iratok (a továbbiakban: XIX-L-20-r.) 90. d. Emlékirat a Szépművészeti Múzeum mentéséről. Dátum nélkül, (fotómásolat) 78 László Ágnes: Erről még nem beszéltem senkinek. Kivételes sorsok, történetek 1989-2002. Bp. 2009. 79 Mravik László: Törvénytelen műtárgymozgások. Mozgó Világ 25. (1999) 3. sz. 3-35.; Uö: Őrzők a strázsán - Közgyűjtemények, jogszabályok, esetek. Mozgó Világ 27. (2001) 6. sz. 53-54.; Uö: A Holokauszt hosszú árnyéka II. Art Magazin 2. (2004) 2. sz. 4-13.; Uö: A Holokauszt hosszú árnyéka III. Art Magazin 2. (2004) 3. sz. 8-12. 80 Ritka kivétel volt ebből a szempontból Gömbös Gyula fia, Gömbös Ernő, noha őt a háborús főbűnösökkel ellentétben a kihallgatások során többször is megverték. Kurucz Ádám: Szálasi Ferenc szárnysegéde. Gömbös Ernő pályaképe. Betekintő 13. (2019) 3. sz. 98-102. 1093
