Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BÁCSATYAI DÁNIEL összeesküvést szőtt VIII. Mihály ellen, ám a császárban könnyen ott munkálhatott az ilkán bosszújától való félelem is. Akárhogy is, Pakhümerész Mihály császár Hülegü kegyeit kereső döntésének tulajdonítja, hogy az ilkánnal rivalizáló Aranyhorda és Konstantin bolgár cár serege rövidesen megszállta Trákiát.90 Izz al-Din ugyanis értesítette szorult helyzetéről nagyhatalmú mongol nagybátyját - perzsa nyelvű anatóliai szeldzsuk forrás szerint nagynénje Berke kán egyik felesége volt91 -, aki a mongolok mellett a bolgárokat is támadásra ösztökélte. Ászén Konstantint és a cárnét az elmúlt évek megaláztatásai után akkor sem kellett volna sokáig győzködni a Bizánc elleni vállalkozásról, ha módjukban állt volna ellenállni az Arany Horda nyomásának. A szeldzsuk szultán kiszabadítását célzó hadjárat mindenesetre meglepetésként érte VIII. Mihályt, akinek csak hajszál híján sikerült elmenekülni a szorongatott helyzetből. A tatárok célja megvalósult, hiszen Izz al-Dint kiszabadították, ám arról nincs hír, hogy Ászén Konstantin bármit is visszahódított volna abból, amit 1262-ben elveszített. 90 Pakhümerész I. 302-303. (lib. III. cap. 25.) 91 István Vásáry: Cumans and Tatars. Oriental Military in the Pre-Ottoman Balkans, 1185-1365. Cambridge 2005. 74. 92 Pakhümerész I. 294-295. (lib. III. cap. 23.) 93 Failler, A.: Chronologie i. m. II. 148. 8. jegyz. Az itt idézett keleti és nyugati kútfők mellett a csillagászati jelenségről osztrák évkönyvek is hírt adnak. MGH SS IX. 646., 649. 94 Failler, A.: Chronologie i. m. II. 151. Más darálással (1263/1264) egyedül Vásáry István monográfiájában találkoztam a modern irodalomban, aki a 15. századi Oguznáme keltezését tekintette irányadónak, ám azt csak a mamluk források adataival szembesítette. Vásáry, I: Cumans and Tatars i. m. 76. Az évtized második bolgár—görög konfliktusa tehát tatár közreműködéssel zajlott le. Az eseményre vonatkozó számos híradás miatt szerencsére lehetséges Trákia feldúlásának darálása. Pakhümerésznél azt olvassuk, hogy a császárra leselkedő veszélyt üstökös jelezte előre, amely tavasztól őszig volt látható a nyugati horizonton.92 Mivel számos egykorú forrás ad hírt arról, hogy 1264 nyarán üstökös tűnt fel az égbolton,93 így az Arany Horda és a bolgárok közös vállalkozására valamikor ezután kerülhetett sor. A kortárs szír keresztény történetíró, Abulpharagius a Szeleukidaidőszámítás 1576. évére, azaz az 1264. október és 1265. szeptember között eltelt időszakra keltezi Izz al-Din kiszabadítását, amelyre a történet e verziójában maga Berke adott parancsot. Abulpharagius időrendje szerint a bolgár—tatár hadjárat közel esett Hülegü ilkán 1265. februári halálához, míg az egykorú szeldzsuk szerzőnél, a perzsa nyelven alkotó Ibn Bibinél az olvasható, hogy Berke seregének előrejutását a Duna befagyása gyorsította meg. A fenti adatok alapján Albert Failler 1264-1265 telére datálta a bolgár-tatár megtorlóakciót.94 A kérdés már csak az, hogy a fent bemutatott két bolgár-görög összecsapás, az 1262. évi és az 1264—1265 téli háborúk közül melyik volt az, amelyben a magyarok részt vehettek a bolgárok oldalán. Nem tartom kétségesnek, hogy a 1045
