Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
DÉVÉNYI ANNA 97 alsó négy osztályának elvégzése után lehetett beiratkozni. 71 A gyakorlati középiskolákról szóló törvény parlamenti vitájában Hóman nem győzte hangsúlyozni, hogy ez „szerves összefüggésben van, mint a magyar középfokú oktatás reformját célzó javaslat, az 1935:VI. törvénycikkel [oktatásigazgatási reform – D. A.], az 1934:XI. törvénycikkel [gimnáziumi reform – D. A.], de összefügg a boldogult elődömnek annakidején benyújtott javaslata alapján elfogadott 1927:XII. törvénycikkel is, amely a polgári iskola újjászervezésének alapját vetette meg”. 72 Az egységességet tehát nem a szervezeti felépítésben, hanem a különféle intézménytípusok közötti összhangban kell keresnünk. Ez az összhang garantálná a munkaerőpiaci–társadalompolitikai, valamint az ehhez illeszkedő nemzetnevelési célok elérését is. Ezek fő hangsúlyai: az erkölcsi nevelés, a nemzeti tudat megerősítése, a nemzethű, értékes munkájával a közösséget szolgáló állampolgárok nevelése. Az egész oktatási rendszer szellemiségének egységét Hóman az oktatásigazgatási reform, az egységes tanfelügyelet útján vélte megvalósíthatónak. 73 A gimnázium és a gyakorlati középiskolák reformja tehát szorosan összekapcsolódott, logikus lett volna ezek összehangolt (egyidejű) bevezetése, ahogy azt Hóman eredetileg eltervezte. Hivatalba lépésekor azonban a koncepció sarkalatos pontját képező szakoktatás nem a VKM, hanem a gazdasági tárcák felügyelete alatt állt. Hóman kezdettől tett erőfeszítéseket a helyzet megváltoztatására, de a kérdésben csak 1935-re sikerült (rész)eredményeket elérnie. 74 A középfokú oktatás reformjában a gimnáziumok egységesítésénél tehát sokkal fontosabb elem volt az úgynevezett gyakorlati középiskolák létrehozása. Társadalompolitikai funkciója az újabb reform során érdemben nem változott. A praxis megújítását tehát nem a célkitűzések és az eszközök megváltoztatása, hanem a hatékonyság, valamint a szakmai és ideológiai kontroll növelése motiválta. A kihívást továbbra is az jelentette, hogyan lehet a szűk elitnek szánt gimnázium (és az egyetemek) helyett a gyakorlati középiskolákba és a piaci szférába terelni 71 A gyakorlati középiskolák konkrét ágazati–szakmai profilját iskolánként, a helyi munkaerőpiaci igények alapján jelölték volna ki. Az érettségit is adó és a felsőoktatás megfelelő szakterületeire is belépést biztosító iskolák a korábbi felsőkereskedelmi és felső mezőgazdasági iskolák szerepét vették át, egységes rendszerbe foglalva a középfokú szakképzést. Nagyarányú kiépítésük azonban nem történt meg, az ipari középiskolákból a megnövekedett országterületen 1940-ben 13, a mezőgazdasági középiskolákból 7 intézmény működött. 1938. évi XIII. tc. a gyakorlati irányú középiskolákról.; MSÉ 1941. C)181. 72 Hóman Bálint: Művelődéspolitika. Bp. 1938. 265. 73 A hómani koncepció e fontos eleméről lásd részletesen: Nagy Péter Tibor: A magyar közoktatás második államosítása. Bp. 1992. 74 Csak az iparügyi miniszterrel sikerült megállapodni. – Lásd Hóman feljegyzése a VKM munkatervéről, 1932. november. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (a továbbiakban: OSZK Kt) Fond 15/48. A VKM munkájára vonatkozó munkatervek és megjegyzések 1932–1939. Hóman Bálint elő terjesztése a kultuszminisztérium és a szakminisztériumok kooperációjáról. OSZK Kt, Fond 15 /8.; A m. kir. minisztérium 1935. évi 8.620. M. E. számú rendelete, az iparoktatási intézetek igazgatásáról és felügyeletéről. Magyar Rendeletek Tára 1935. 715– 716.
