Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban
MIÉRT NEM NYERT KÉPVISELETET AZ IZRAELITA FELEKEZET...? 942 képviselőire kívánta helyezni, de részvételüket 3000 Ft földadó fizetéséhez kötötte. A kormánytól való függőségük miatt megfosztotta a képviselettől a főispánokat, illetve vagyon hiányában az egyházmegyével nem rendelkező címzetes püspököket. Az intézmény társadalmi bázisát a közéletben érdemeket szerzett polgárok élethoszszig tartó kinevezésével igyekezett szélesíteni. Témánk szempontjából a törvényjavaslat 4. §. B. pontja érdemel figyelmet, amely a deáki felfogástól eltérően fenntartotta az egyházak képviseletét, szükségesnek ítélve azt, hogy a jelentős vagyonnal rendelkező egyházak intézményes formában képviselhessék érdekeiket. A korábbinál azonban arányosabb részvételre törekedve a bevett protestáns egyházaknak is helyet biztosított, illetve mellettük az izraelita felekezet is képviseletet nyert volna. Az utóbbit illetően a törvényjavaslat indoklás nélkül „egy izraelita hitfőnök” szereplését helyezte kilátásba, akit az uralkodó a minisztertanács ajánlatára nevezett volna ki. A törvényjavaslat utóbbi pontja meglepőnek tűnhet annak ismeretében, hogy a reformjavaslatok csupán a bevett vallások képviseletének bővítésére törekedtek. Az, hogy korábban a bevett jogállással nem járt együtt automatikusan a felsőházi tagság, elméletileg annak lehetőségét is magában rejtette, hogy akár egy tűrt vagy elismert felekezet is képviseletet nyerhet a második kamarában. Ismervén azonban a törvénykezés menetét, megalapozottabbnak tűnik annak feltételezése, hogy a kormány egy korábbi törvényjavaslat, a zsidók és keresztények közötti vegyes házasságot engedélyező tervezet bukása miatt, kárpótlásként kívánta képviselethez juttatni a formailag tűrt, de a valóságban elismert jogállású izraelita felekezetet. A keresztény–zsidó vegyes házasságok engedélyezését célzó törvényjavaslat az izraelita felekezet tűrt-elismert jogállásából eredő társadalmi egyenlőtlenségek egyikének enyhítésére törekedett. Az 1867. évi XVII. tc. értelmében „az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására nézve egyaránt jogosítottaknak nyilváníttattak”,32 az egyéni állampolgári egyenlő ség elismerését azonban nem követte a vallás bevetté tétele. Az izraelita felekezet a bevett, elismert és tűrt vallások hierarchiájában sajátosan köztes helyet foglalt el. 33 Formailag a tűrt vallás kategóriájába tartozott, tényleges helyzete azonban a század második felére nagyban különbözött az egyéb megtűrt felekezetekétől (nazarénusok, baptisták, mohamedánok).34 Az izraeliták számára az 1840. évi XXIX. tc. biztosította az anyakönyvezés jogát, míg az Udvari Kancellária 1863. évi rendelete a 25-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai.) Bp. 1884–1887. (a továbbiakban: KI 1884−1887.) I. 25. sz. 134–146. 32 1867: XVII. tc. Az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében. In: Magyar Törvénytár 1836–1868. évi törvénycikkek i. m. 354. 33 Péter L.: Az állam és az egyház viszonya i. m. 15–20. 34 Például nagyban különbözött a nazarénusok helyzetétől, akik a korszakban nem rendelkeztek anyakönyvezési joggal. Kardos László – Szigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Bp. 1988.
