Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
ASSZIMILÁCIÓS ELVÁRÁSOK ÉS ZSIDÓ VÁLASZOK AZ EMANCIPÁCIÓIG 922 reformjának a hívei közé lépett volna. A Pesti Hírlapban 1847. június 22-én meg jelent cikkében egy-egy javaslattal fordult az országgyűlés, illetve rabbitársai felé. Az országgyűléstől annak törvénybe foglalását kérte, hogy a zsidó községek egy év elteltével csak „legalább egy élő nyelven” – értsd: a jiddisen kívül valamely más élő nyelven – olvasni és írni képes, három év elteltével csak a magyar nyelvben „tökéletesen jártas”, hat év elmúltával pedig csak bölcsészkart végzett rabbit alkalmazhassanak. A magyar rabbiktól egy ünnepélyes nyilatkozat aláírását kérte, amelyben többek közt kijelentette: „casuisticai munkáinkban”, vagyis a Talmudban „elavultnak s érvénytelennek” nyilvánítandó minden, ami ellentmond annak, hogy a honi zsidók Magyarországot „valóságos és egyedüli” hazájuknak ismerik el.81 Ez a Szentföldre való visszatérés messianisztikus hitének, a judaizmus egyik alappillérének a sutba vetését jelentette. Tekintve, hogy a magyarországi rabbik elsöprő többsége ekkor még teljességgel a zsidó hagyomány világában élt, és a jiddisen kívül nem beszélt más élő nyelven,82 Löw Lipót töké letesen irreális javaslatainak két célja lehetett: egyfelől a keresztény közvélemény megnyerése, másfelől a modernizációra és akkulturációra nyitott zsidók törekvéseit akadályozó, egyúttal saját pápai rabbiműködését keservesen megnehezítő ortodox rabbikarral való leszámolás. 83 A Napóleon által összehívott Nagy Szanhedrin döntvényeinek magyar nyelvű kiadásával Löw látszólag úgyszintén a vallásreform szükségessége mellett érvelt. Könyvének 1847. december 27-én kelt előszavában továbbra is kiállt a „reformok” mellett, csakhogy a szövegben szüntelenül ismételt kifejezés itt már valójában teljesen mást jelentett. A felületes olvasó elkönyvelhette, hogy Löw a reformok szükségességét hajtogatta. Ám Löw nem tényleges vallásreformokról beszélt, hanem a hászkálá eszméinek megfelelően a „belső átalakulás”, a „belső javulás” egyé ni erkölcsi kötelességéről. Amikor azokat a zsidókat emlegette, akik „a reform feladatát magokon véghezvitték”, ezen egyszerűen felvilágosult zsidókat értett. 84 81 Löv [Löw] Lipót: Javaslat a zsidóügy iránt. Pesti Hírlap, 1847. június 22. 406. 82 Silber, M.: The Historical Experience of German Jewry i. m. 135. 83 Egy hónappal Löw cikke előtt Kelethy Zsigmond is előhozakodott a kevéssé liberális javaslattal, miszerint a rabbikat törvényerővel kellene a magyar nyelv elsajátítására kötelezni. Lásd Kelethy Zsig mond: A hazai zsidók sürgetős teendője. Pesti Hírlap, 1847. május 9. 300–301. Egy másik zsidó szerző kendőzetlenül arra kérte a kormányzatot, hogy avatkozzon be felekezete belügyeibe, és a „világosodástól” borzadó ortodoxiával való leszámolás érdekében törvénykezzen a zsidók „szellemi kiképeztetése” ügyében. Feitel Móricz: A magyar zsidók belső vagy szellemi emancipatiója, és azok valóságos ellenségei. Társalkodó, 1844. július 7. 217–219. 84 Löw Lipót: Zsidó valláselvek. Megállapítva a nagy sanhedrin által, mely 1807ik évi februárban Pá risban tartatott. Pápa 1848. 3–11. Az idézetek: 3–4.
