Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
90 A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS TÁRSADALOMPOLITIKAI VETÜLETEI A HORTHY-KORSZAKBAN a nevelés. A differenciálás, illetve egységesítés szervezeti kérdésében sem álltak olyan távol elképzeléseik, inkább az átszervezés módját gondolták el különféleképpen. Kornis az egységes „alsó tagozat” helyett az iskolák számát és földrajzi eloszlását módosította volna, a polgári iskola dominanciája mellett a humángimnáziumok arányának radikális csökkentésével.40 Magyarán, Kornis koncepciójában maga a polgári lenne az „egységes alsó tagozat”. Csakhogy, míg Imre Sándornál ez jóformán mindenki előtt megnyitotta volna az utat a szabad továbbtanuláshoz, Kornisnál éppen hogy elzárja. Úgy is mondhatnánk, a különbség a praxist alakító norma eltérő voltában paradigmatikus. Imre a gyermekek egyenlő esélyeire és életkori sajátosságaira, elsősorban tehát pedagógiai–szakmai érvekre és a „nemzeti” mellett olykor kifejezetten demokratikus értékekre hivatkozik.41 A tehetségek szabad kifejlődésére ezen a módon lát nagyobb esélyt, ami nyilvánvalóan az egész nemzet számára előnyös. Kornis ezzel szemben több politikai, sőt ideologikus érvet hoz a „keresztény–nemzeti–konzervatív” gondolatvilág köréből. Magát a demokrácia eszméjét is mintegy partvonalon kívül helyezi, elbagatellizálja, amikor az iskolarendszer egységesítését „a demokrácia absztrakt elvének, talán puszta jelszavának” túlzásaként minősíti. A fennálló, differenciált iskolarendszer ezzel szemben „a valóságos történeti fejlődés munkája, melynek egyik legfőbb rugója a nemzeti közösség funkcióhiányainak betöltése volt”.42 Vagyis a tradicionális, a tár sadalmi igények szerint organikusan kifejlődött iskolarendszert állítja szembe a szisztéma hirtelen és radikális, mintegy „forradalmi” átalakításával. (Anélkül hogy Kornisnak ilyen szándékot tulajdonítanánk,43 meg kell jegyezni, hogy az éppen kiépülő ellenforradalmi hatalmi struktúrában egy ilyen minősítés felért a 40 Kornis Gy.: Iskolarendszerünk i. m. 73. – Ezt a térbeli átszervezést nevezi Kornis „kultúrgeográfi ának”, illetve „kulturális topográfiának”, ami Klebelsbergnek is gyakran használt kifejezésévé, illetve programjává vált. 41 A rövid jogszabály szövegéből nem derül ki, de Imre Sándor terjedelmes pedagógiai munkássága alapján világosan felfejthető a középiskolai reform mögött is az az átfogó reformprogram, amit Imre a „nemzetnevelés” fogalmával jelölt. A tisztán a pedagógiai (nevelői) érdekek érvényesítéséhez ragaszkodó tudós–kultúrpolitikus koncepciójának végső célja és értelme a nemzet megerősítése, haladása és fejlődése (amit az elnevezés önmagában is érzékeltet), anélkül azonban, hogy e nevelés politikai érdekeknek rendelődne alá. Kornis és Imre oktatáspolitikai elképzelései egyébként nagyon is sok rokon vonást mutattak. Erről bővebben lásd Dévényi Anna: Nemzetnevelés: pedagógia vagy propaganda? A fogalom értelmezésének lehetőségei a kultúrpolitikus Hóman Bálint, a pártpolitikus Gömbös Gyula, a neveléstudós Imre Sándor és a filozófus Johann Gottlieb Fichte példáján. Doktori (PhD) értekezés. Pécsi Tudományegyetem. Pécs 2015. 42 Kornis Gy.: Iskolarendszerünk i. m. 66. 43 Erre azért sincs okunk, mert a két tudós levelezése jó viszonyt és kölcsönös megbecsülést tükröz. – Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (a továbbiakban: DRE RL) Imre Sándor II. C/39 (a továbbiakban: C/39) 14. cs. vegyes iratok h) a pozsonyi tanszék ügye; DRE RL C/39. 40–41. cs. Imre Sándor levelezése KO–Me.
