Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
DÉVÉNYI ANNA 87 A „történeti” középosztály kiemelt társadalmi (és politikai!) jelentőségére tekintettel az állam feladata és érdeke a Trianon és a világháború következtében egzisztenciájában megroppant réteg megerősítése, mind anyagi, mind szellemi (kulturális) tőkéje tekintetében. Utóbbi (ami hosszabb távon hatással van az előbbire is) elsősorban azáltal valósítható meg, ha gyermekeik az értelmiségi–középosztályi státuszt biztosító középiskolai képzésekhez gond nélkül hozzáférnek. „A nemzeti ideológiának mindig és mindenütt elsősorban a középosztály a történeti hordozója. Ennek súlyos megrendülése nálunk megint a mai magyar sors egyik tragikus vonása. A nemzet organizmusában valamennyi társadalmi szövet egyformán fontos és joggal egyforma gondoskodásra tarthat igényt, a középosztály azonban kétségkívül a legsúlyosabb válságon ment keresztül: tervszerű segítése tehát szintén azoknak a feladatoknak körébe tartozik, melyek a mai helyzetben megoldást követelnek.” 25 Ha figyelembe vesszük a Horthy-korszakra vonatkozó elitkutatások eredményeit, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy a szellemi foglalkozásúak, valamint a vezető értelmiség csoportjában az önreprodukció aránya 50%-nál kisebb volt, érthetővé válik a hatalmi beavatkozás igényének felmerülése. 26 A „tömegek terelése” – szervezeti reform I. A középiskolai bizonyítvány és az érettségi, a vonzó értelmiségi pályákra való kvalifikáción túl, státuszképző szereppel is bírt, tudniillik belépőt jelentett az „úriemberek” közé,27 azaz a középosztálynak nevezett, a Horthy-korban külön leges jelentőséggel is felruházott konglomerátumba, sőt kaput nyitott az elitbe kerüléshez is. 28 A dualista állam oktatáspolitikája e mobilitási csatornákon tudatosan is igyekezett nyitni a „feltörekvő” társadalmi rétegek előtt, akár a középiskola exkluzivitását védő elitek ellenében is.29 A tantervek harmonizációja és a görög nyelv fakultatívvá 25 Kornis Gyula: Nemzeti megújhodás. Bp. 1929. 68–69. 26 Bódy Zs.: Elitek i. m. 8. 27 A középiskola és az érettségi munkaerőpiaci értékét – akár a „születési jogon” hivatali pozícióra igényt tartó dzsentrivel szemben is – 1883-tól garantálta az ún. minősítési törvény, melyről a későbbiekben még szólunk. A nyolcosztályos középiskolai végbizonyítvány presztízsét nagyban emelte továbbá, hogy 1882-től feljogosított a Monarchiában kötelező katonai szolgálat egyéves önkéntesként való teljesítésére (a két, illetve hároméves szolgálat helyett), illetve feltétele volt a tartalékos tiszti vizsga letételének, ami a párbajképes „úriember” státusz megszerzésének útja volt. Bús János: Egyévi önkéntes rendszer. (Szócikk) In: Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs. Főszerk. Szijj Jolán. Bp. 2000. 146–147. 28 Az elit fogalmának meghatározásáról és a Horthy-korra vonatkozó elitkutatásokról bővebben lásd Bódy Zs.: Elitek i.m. 29 Ezen elitek közé értendő a legnagyobb iskolafenntartó, a katolikus egyház is. Az oktatási reformok így a Kulturkampf egy sajátos vetületét is jelentették. Lásd Nagy Péter Tibor: A műveltség demokratizálása a magyarországi elitoktatásban (1867–1918). (https://bit.ly/2VRBALF, letöltés 2019. máj. 20.)
