Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 820 erővonalai, az a világ, amelybe eddig igazán hitelesen csak Hajnal István és Szabady Béla írásain keresztül nyertünk korlátozott betekintést. 155 4. Minden korábbinál karakteresebben és végletesebben tárulnak fel a magyar hierarchia államegyházi gondolkodásának jellemzői. Ennek valódi mélységére érdemi adatként eddig az 1639. szeptemberi konferencia anyaga szolgált, ahogy a magyar püspökök álláspontja szerint a pápának az érvényes püspökszenteléshez adandó megerősítési joga hazai vonatkozásban valójában a magyar királyoknak az Apostoli Szék irányában mutatott különös tiszteletén alapul. 156 GYÖRGY LIPPAY BEFORE THE ROMAN CONGREGATION OF RESIDENCE (1638–1642) by Péter Tusor SUMMARY Using a complex set of viewpoints and several layers of analysis (based on political, institutional and ideological history), the paper explores the relations between Hungary and the Holy See in the 1630s and 1640s. This time can in fact be regarded as a new chapter in the history of the relations between Hungary and the Holy See, for it was based on Hungarian-related issues associated with one of the papal dicasteries, even if the latter was only among the lesser ones, and the Hungarian connections were confined to a single affair. While being familiarized with the establishment, functioning, and features of the Congregation of Residence, another key problem and source of conflict in the Hungaro-Roman relationship is reconstructed. This can briefly be summarized as follows: Late in 1638, and early in 1639, pope Urban VIII (1623–1644) wanted to order György Lippay, Bishop of Eger (1637–1642), Hungarian court chancellor (1635–1642), and an influential administrator of Hungarian affairs, to take up residence within his see of Eger. This goal of the Holy See was supported by several members of the Hungarian high clergy as well. As a result of the complex efforts by Habsburg diplomacy, however, Rome finally opted for compromise. An examination of papal and Habsburg sources reveals the world of Hungarian feudal politics in terms of their internal divisions and power structure; a world which has hitherto remained fairly unexplored. 155 Hajnal I.: Esterházy Miklós i. m.; Szabady B.: Draskovich György püspök i. m. – A rendi dualizmus működésére lásd Benda Kálmán – Péter Katalin: Az országgyűlések a kora újkori Magyarországon. (Előadások a Történettudományi Intézetben 6.) Bp. 1987.; Szijártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708–1792. Keszthely 2010., különösen: 29., 42. Legújabban Forgó András: Egyház, rendiség, politikai kultúra. Papok és szerzetesek a 18. század országgyűlésein. Bp. 2017., valamint Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) Bp. 1946. passim. 156 Tusor P.: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia i. m. 440. A tanulmány az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoportban, az ELKH Támogatott Kutatóhelyek Irodája és a Magyarságkutató Intézet támogatásával készült.
