Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 814 Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Francesco Barberini bíboros 1639. január 7–8-ai jegyzékében említett cancellarius substituus intézménye is megvalósult. Az általa javasolt alternatív tisztviselésnek azonban nem volt realitása, már adminisztratív szempontból sem. A tény, hogy hosszabb, 1-2 hónapos távollétei alatt Draskovich helyettesítette Lippayt, korábban is előfordult,129 és nemcsak kettejük esetében. A kora újkori magyar archontológiai irodalom 1526-tól számontartja a királyi vice- avagy prokancellárokat.130 Ők azonban csak alkalmi helyettesek voltak a kancellár betegsége, különféle ügyekben való távolléte idején. Láthattuk, maga Lippay is így került az udvarba 1635 tavaszán. Ha a végeredményt nézzük, maga az egri püspök sem sorolható a vesztesek közé. Egyfelől: rövid idő alatt is emlékezetesen beírta nevét csupán átmeneti karrierállomásnak szánt egyházmegyéje történetébe. Rutén uniós kezdeménye már mélyen recipiálódott az újabb szakirodalomban,131 és ugyanez várható szemi náriumalapító és konfesszionalizációs programalkotó tevékenysége esetében is. A Kúria kiemelt figyelme e téren jelentős ösztönző mozzanat. A távlatiak mellett pedig az aktuális előnyök sem elhanyagolhatóak. Lippay nemcsak talpon maradt és megtarthatta hivatalát, hanem megerősödve került ki a küzdelmekből. A tény, hogy III. Ferdinándtól kezdve a vezető titkos tanácsosokon és birodalmi alkancellár kollégáján keresztül a római császári követig bezárólag mindenkit fel tudott sorakoztatni maga mellé, az nemcsak kiterjedt és megbízható „kapcsolati hálójának” meglétét, hanem azok mély udvari beágyazódottságát is mutatja. A dinasztia bizalma nemcsak személyes kvalitásainak, érdemeinek szólt, hanem a pázmányi örökségnek is. Annak a szerepnek, amelyet Lippay a bíboros szellemi örököseként és hosszabb távon kijelölt utódaként nemcsak Bécsben, hanem Magyarországon, kormányzati és politikai szinten egyaránt képviselt. Paradox módon Lippay épp a pázmányi örökség antikurialista részétől tudott megszabadulni (legalábbis politikai értelemben) a pápai nunciussal folytatott sűrű tárgyalási során, melyeken bőven adódhatott alkalma a Szentszék iránti tiszteletének és a Barberini-ház felé mutatott lojalitásának hangoztatására. Baglioni véleményének megváltozása róla már 1639. június 18-ai, fentebb ismertetett jelentéséből kiviláglik. Sőt, 1639. július 30-ai és augusztus 6-ai chiffré iben a kancel lár – akivel a nuncius folyamatosan egyeztetett –, annak garantálójaként jelenik között, utánuk azonban a világi kancellárok sora egészen 1848-ig, illetve 1867-ig folyamatos. Vö. még Fazekas I.: A Magyar (Udvari) Kancellária i. m. 129 Például éppen 1638 augusztusában. Draskovich István levele? Rákóczi Györgyhöz. Prága, 1638. aug. 4. Archivelor Nationale Romania, Directia Judeteana Cluj, Collectia pers. Mike (Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára, Mike-gyűjtemény), nr. 66. 130 Fallenbüchl Z.: Magyarország főméltóságai i. m. 101–102. 131 Véghseő Tamás: „...mint igaz egyházi ember...” A történelmi Munkácsi Egyházmegye görögkatolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése. (Collectanea Athanasiana I/4.) Nyíregyháza 2011.
