Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 796 engedi meg számára (és azt is csak bizonyos időbeli korlátok között). A tagok álláspontja szerint a királyi „vicekancellárság” nem igényel állandó udvari jelenlétet, hanem helyettes útján is ellátható. A decretum olasz nyelvű titkári átfogalmazása, pontosabban levélformába öntése a birodalmi kancellárok példáját említi a helyettesítésre és beszámolót vár a fejleményekről a nunciustól. 65 Mivel az eltelt fél évben semmilyen különleges lépésről nem tudunk, feltételezzük: a Kongregáció, látva, hogy előző dekrétumát nem hajtották végre, saját hatáskörben eljárva megismételte korábbi határozatát. Ezt a meglátást megerősíti, hogy mintegy hat héttel később, augusztus 19-én az újabb kongregációs dekrétum egyaránt szól Lippayról és Draskovichról. A Kúria ezen hivatala ment a maga útján, a Draskovichot kimentő, az Államtitkárságra írt nunciusi jelentéseket sem vette figyelembe, vélhetően nem is tudott róluk, mint ahogy Lippaynak az országgyűlésen játszott egyházpolitikai szerepéről sem. Ez az újabb dekrétum ugyanakkor a július 8-ai határozatra adott nunciusi válaszra reagál, amely vélhetően arról tájékoztatta a Kongregáció bíborosait és prelátusait, hogy Lippay a kancellári feladatkörére hivatkozva nem engedelmeskedett felszólításának. Az augusz tus 19-ei határozat ennek következtében már jóval szigorúbb a korábbiaknál. Meghagyja a nunciusnak, érje el azt, hogy mindkét főpásztor térjen visz sza székhelyére, s amennyiben nem engedelmeskednének a felszólításnak, járjon el velük szemben a rezidencia-bullában felsorolt módon, az ott előírt kánoni büntetéseket alkalmazva.66 Ezek a következők voltak: (ideiglenes) kiközösítés, a Szentszéktől esetlegesen megkapott végrendelkezési és hagyományozási kiváltság megvonása, a távollét ideje alatti jövedelmek elveszítése, az egyházmegye irányításától és kormányzásától történő megfosztás, valamint bármilyen egyéb büntetés, amit az uralkodó pápa jónak lát kiszabni. 67 A két kongregációs dekrétum szövegét olvasva úgy tűnik: a testület behatóbban is foglalkozott a kérdéssel. Július 8-án a „birodalomban működő kancellárok” példájára hivatkozva kerül szóba, hogy kancellári feladatait helyettes útján lássa el. Augusztus 19-én kánoni kötelékének megfelelően Lippayt veszprémi püspöknek nevezik, és már egészen konkrétan a birodalmi egyházi választók példájára hivatkoznak. Ismeretes, hogy az Impérium főkancellárja a mainzi érsek volt, feladatát azonban helyettes útján látta el a császári udvarban.68 Eger főpásztorá -65 Róma, 1638. júl. 8. ASV Congr. Concilio, Reg. Litt. Resid. vol. 1. fol. 64v . 66 Róma, 1638. aug. 19. ASV Congr. Concilio, Reg. Litt. Resid. vol. 1. fol. 68v. 67 A bulla előírásait minden pátriárkai, prímási, metropolitai, érseki, püspöki egyház elöljárójának, legyen az akár bíboros is, a következő várható büntetések terhe mellett kellett betartani a szent engedelmesség (in virtute sanctae obedientiae) nevében (7.§). Lásd Bullarium diplomatum i. m. XVI. 457–462. 68 Vö. Peter Claus Hartmann: Das Heilige Römische Reich deutscher Nation in der Neuzeit. 1486– 1806. Stuttgart 2005.; Verwaltungsgeschichte der Habsburgermonarchie in der Frühen Neuzeit, Band
