Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 791 A nuncius előtt nem maradtak rejtve a magyar eliten belül mélyülő repedések sem. A fő törésvonal a nádor és a kancellár között húzódott.47 Baglioni 1638. január 8-ai titkosított jelentése szerint Lippay és Esterházy annyira összevesztek, hogy utóbbi kijelentette: inkább meghal, mintsem ne nyerjen elégtételt a rajta esett sérelemért. A nádor ugyanis Lippay megkerülésével hívott össze tanácskozásokat, mondván, Lippay a király udvari kancellárja és nem az országé, melynek a prímás a főkancellárja.48 A veszprémi püspök (és főispán) meglehetősen zokon vette kiszorítását az ország rendjei közül, ezért bizalmatlanságot keltett az udvarban Esterházy ellen. A Titkos Tanács meghatározó tényezői, Anton Wolfradt bécsi püspök és Maximilian von Trauttmannsdorf éreztették is a nádorral neheztelésüket. Esterházy – akinek tekintélyét mutatja, hogy pozsonyi bankettjén a spanyol követ is megjelent49 – ezzel ugyan nem nagyon törődött, de Lippaytól mindenképpen nyilvános elégtételt követelt, sőt arra törekedett, hogy elmozdíttassa őt kancellári tisztéből – olvashatjuk a pápai diplomata jelentésében. 50 Az egri püspök rezidenciaügyének politikai szála ebben a vonatkozásban, belpolitikai összefüggésben, a nádor, valamint vele együtt a magyar episzkopátus néhány tagjának a kancellár elleni támadásában ragadható meg. Magyarán a Rómában napirendre került kérdést Lósy prímás és Esterházy nádor arra kívánták felhasználni, hogy eltávolítsák Lippayt a kancellári tisztségből, elvágva ezzel további érvényesülésének útját is. Ez a törekvésük, látni fogjuk, nem egyszeri próbálkozás volt, hanem tervszerű és kitartó vállalkozásnak bizonyult. A prímás és a nádor mellett a pápai és a császári diplomácia lesz még aktív résztvevője az eseményeknek. A nuncius 1639. január 29-ei jelentése az aznapi tárgyalásairól 1639. január 29. reggelén Anton von Wolfradt bécsi püspök, az Udvari Kamara elnöke, aki a vesztfáliai béketárgyalásokon nevét a világtörténelem lapjaira író Maximilian von Trauttmannsdorf mellett a császári Titkos Tanács egyik 47 A konfliktus régóta ismert a magyar historiográfiában. Hajnal István: Esterházy Miklós nádor le mondása. Bp. 1929. passim, valamint Uő: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (Esterházy Miklós nádor iratai. 1. Kormányzattörténeti iratok). Bp. 1930. 142–148. 48 „...perché il palatino può convocare consigli senza la sua assistenza, stante che lui sia cancelliere aulico del re e non del regno, di cui è grancancellario l’arcivescovo di Strigonia pro tempore.” BAV Barb. Lat., vol. 7005, fol. 24rv . 49 Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 290. (1638. febr. 7.). 50 „...e sta forte in volere la dovuta sodifazione, che per quello dicono si estende alla privazione dell’offizio del detto cancellario...”. BAV Barb. Lat., vol. 7005, fol. 24rv . – Baglioni ugyanaznap kelt nem titkosított jelentésében is megemlékezik a konfliktusról. Emellett megemlíti, hogy III. Ferdinánd és Maximilian von Trauttmannsdorf igyekszik kibékíteni őket. Megtörténtéről január 15-ei jelentésében számolt be. BAV Barb. Lat. vol. 6986. fol. 5v –6 r és 8 r .
