Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
UGRAI JÁNOS 79 a „Sárospatak erőteréből” kiinduló, akadémiai tagságig, egyetemi katedráig, a szellemi vagy politikai elit fontos tisztségéig eljutó egykori tanítványok névsora. Ezúttal az itt kiemelkedő, a szó legszűkebb értelmében vett éltanulók csoportjellemzőit tekintettük át. A pataki kollégium sajátos berendezkedéséből fakadóan különösen nagyhatalmú diákvezérek, az 1781–1848 közötti seniorok nem lettek híres emberek. Néhány kivételtől eltekintve nem lettek alma materük professzorai, s szemben a debreceni kollégium egykori senioraival, a Patakon végzettek csak ritkán jutottak el az egyházmegyei és egyházkerületi irányítás felső pozíciójáig is. Döntő többségük, négyötödük lelkész lett, akik közül a legtöbben a tiszáninneni egyházkerületben helyezkedtek el. A senioroknak csaknem a feléről mondható el, hogy nemesek voltak; peregrináción vettek részt; lelkészi elhelyezkedésük gördülékeny volt; a tiszáninneni kerületben kifejezetten előkelő gyülekezetekben szolgáltak. Azonban ezeket a részhalmazokat nem ugyanazok a személyek alkották, s így csak egészen ritkán érvényesült a kiemelkedő lelkésszé válás királyi útja. Miközben egy-két mezzoszintű tendencia egyértelműen körvonalazódik (például a peregrináció lerövidülése, a berni és német szakasz elkülönülése, az 1830–1840-es évekbeli papi elhelyezkedési krízis, a tiszáninneni egyházkerület sajátos földrajzi zártsága), az éltanulókat nagyon nehezen lehetne besorolni akár öt-hat nagy kategóriába is. Ez a társadalmi mobilitás a sárospataki intézmény elvi, korlátozás nélküli nyitottságára, ugyanakkor hatásának gyakorlati szórtságára, megtervezhetetlenségére egyaránt utal. Nézőpont és további mérlegelés kérdése, hogy ezt a szertelen szórtságot a társadalmi mobilitás szempontjából hátrányként vagy lehetőségként értékeljük. Magam arra hajlok, hogy az ennél szilárdabban megjelenő néhány nagy kategória kevéssé segítette volna elő az egyéni mobilitási ambíciókat, s az eredeti társadalmi különbségek mentén erősítette volna a törésvonalakat. SUCCESS IN SCHOOL AND SOCIAL CLIMBING The Example of Sárospatak in the First Half of the Nineteenth Century by János Ugrai SUMMARY The article examines the historical example of educational resilience using the example of the Calvinist college of Sárospatak. Despite its depressing, marginalizing environment, the College proved able repeatedly to achieve success on a national scale. This tension is here explored through the group features of the seniors. Due to the specific structure of
