Századok – 2020

2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Frank Tibor: Trianon és a Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya

TRIANON ÉS A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉNEK EGYESSÉGOKMÁNYA 774 1919 első felében személyesen vett részt. 1918. december 13-án érkezett meg Párizsba, ahol a francia történelem addigi legnagyobb összegyűlt töme­ge fogadta. Eszméi Európa más nagyvárosaiban is kirobbanó sikert arattak. Rómában meglátogatta III. Viktor Emánuel olasz királyt és XV. Benedek pá­pát, Londonban V. György brit uralkodót. Hónapokon át tárgyalt Párizsban, és aktívan részt vett a versailles-i békeszerződés kialakításában. A békekon­ferencián azonban Wilson személyes fogadtatása nem volt ilyen egyértelmű. Idealizmusa ütközött az átható nacionalizmusokkal, a bizonytalan kelet-euró­pai helyzettel és az oroszországi kommunizmus fenyegetésével. Mégis, legna­gyobb eredményeként sikerült elérnie, hogy a tárgyaló hatalmak elfogadják a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányát. Ez részben politikai sikere volt, részben szakmai diadala is, melynek nyomán az Egyességokmány belekerült valamennyi békeszerződés eredeti szövegtervébe (Versailles, Saint-Germain­en-Laye, Neuilly, Trianon, Sèvres). Wilson a versailles-i szerződés aláírását követően hazautazott az Egyesült Államokba. Az európai sikerek után azonban ott súlyos próbatétel várta. Amikor 1919. július 10-én beterjesztette az elsőként aláírt versailles-i békét az amerikai Szenátusnak, ott rögtön többféle kifogás, ellenvetés hangzott el. Legmakacsabbnak és leginkább ellenségesnek ezek közül Henry Cabot Lodge massachusetts-i szenátor, a Szenátus külügyi bizottságának republikánus el­nöke bizonyult, aki szenvedélyesen gyűlölte Wilson elnököt és mindent el­követett, hogy meggátolja a békeszerződés elfogadását. Az amerikai közvéle­mény először a békeszerződés ratifikálása mellett szállt síkra, így Lodge-nak időre volt szüksége a terv megbuktatására. Legelőször úgy nézett ki, hogy Wilsonnak csupán kisebb, jobbára nyelvi változtatásokba kellene beleegyez­nie, ám az Elnök erre sem volt hajlandó. Ezt követően Wilson a közvéleményre igyekezett apellálni. Három héten át hatalmas körutat tett országában elnöki különvonatán. A mintegy 8000 mérföl­des út számtalan megállójánál akár napi négy beszéddel is szenvedélyesen érvelt világpolitikai terve mellett. A 63 éves államférfi szervezete rosszul bírta a ha­talmas erőfeszítést, egyik-másik beszéde után egész ruhája csupa izzadság volt. Nem hallgatott sem feleségére, sem orvosára, akik a Washingtonba való haza­térésre igyekeztek rábírni. Coloradóban agyvérzést szenvedett, s a gyorsan elért Washingtonban még egyet, ami azonban már fatális volt. Bár túlélte, elnöki pá­lyájának és egy harmadik elnöki ciklus reményének a végét hozta. 4 4 Alan Brinkley: The Unfinished Nation. 6th Edition. New York, 2010. 571–572.; Thomas J. Knock: To End All Wars: Woodrow Wilson and the Quest for a New World Order. New York 1992.; Alexander DeConde: A History of American Foreign Policy. Vol. II. Global Power (1900 to the present). 3rd

Next

/
Thumbnails
Contents