Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 771 álláspontjáról, idekapcsolódó kormányzati elveiről, s azokról a vonatkozásokról, melyek szerint a nemzetiségi súrlódások, az új rend és alkotmány kiépítése alatt, az új államnemzet lényegénél fogva önmaguktól eltűnnek, részletesen tájékoztatván – ez ügyben intézkedések megtételének szüksége fenn nem forog, az ügyiratok tétessenek ad acta. Budapest, 1919. III. 26.” (olvashatatlan aláírás) 122 Epilógus A többször idézett Kővágó László a Károlyi-időszakot illetően arra a megállapításra jutott, hogy az akkori kormány a maga célkitűzéseivel és eszközeivel nem volt képes megoldani a magyarországi szlovén kérdést.123 Kővágó kétségtelenül ala posan tanulmányozta a Mura menti körülményeket az első világháborút köve tő hónapok ban, s a muraközi horvátok helyzetével kapcsolatban is fontos feltáró munkát vitt véghez. A szlovén közösség esetében alighanem elsőként végzett mélyreható, tudományos igényű levéltári kutatásokat és sajtóelemzést a tárgyalt korszakra vonatkozóan, és azok ismeretében máig is érvényes következtetéseket vont le. A Muravidék tekintetében azonban – véleményem szerint – túlzottan meg akart felelni az egypártrendszer idején érvényesülő történelemszemlélet Tanácsköztársaságot dicsőítő elvárásainak, ami miatt néhány megállapítása, így a fent említett, Károlyiidőszakra vonatkozó kijelentése is, problematikusnak tekinthető. Obál Béla és munkatársai a rendkívül ellentmondásos, bizonytalan és – lássuk be – kilátástalan helyzetben minden lehetséges megoldással igyekeztek a Mura mentét Magyarország határain belül stabilizálni. Talán mondhatjuk azt, hogy amennyiben nem kerül sor az 1919. március 21-ei magyarországi hatalomváltásra, a muravidéki szlovén autonómia megvalósulhatott volna, arról nem is beszélve, hogy – amint azt a legújabb diplomáciai kapcsolatokat hiteles források alapján boncolgató írások is bizonyítják124 – a kommunista hatalomátvétel kimaradása esetén a Muravidék kérdése a békekonferencián ki sem éleződött volna annyira, hogy a tájegység hovatartozásáról a Tardieu vezette területi bizottság kétszer is határozzon. A Békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa, 1919. július 9-ei határozata értelmében, a Muravidék területét a Szerb–Horvár–Szlovén Királyságnak ítélte. A szlovénok lakta települések közül nyolc-kilenc a Rába mentén magyar fennhatóság alatt maradt, mintegy harminc magyarok lakta falu és Alsólendva pedig a délszláv államhoz került (nagyjából azon a területen, amelyet a Klekl-féle autonómia- javaslat előirányzott). Douglas Johnson amerikai szakértő a Területi 122 MNL OL K 26 1919-XXII. 1429. Pr. Domo 1919. III. 27-én – ezzel kezdődik az idézett szöveg az iktatómappában. 123 Kővágó L.: A magyarországi délszlávok i. m. 156–157. 124 Uroš Lipušček: Prekmurje v vrtincu pariške mirovne konference 1919. Petanjci 2019. 105–106.
