Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 755 különösen a Belatinc környékén tevékenykedők, sokat reméltek az általuk továbbra is autonómiaként emlegetett tervtől, amelyen a későbbiek során még módosítottak. Egyre erőteljesebben kezdték hangoztatni, hogy „egy szlovén sem maradhat” az autonóm területen kívül, éljen akár olyan községben vagy településen, ahol a szlovénok kisebbséget vagy szórványt képeznek. Ez már radikális követelés volt, hiszen – egyebek mellett – Alsólendvát és Szentgotthárdot is az 1919 januárjában javasolt szlovén autonómiához sorolták. (Másfél hónappal később a jugoszláv küldöttség a párizsi békekonferencián hasonló érvekkel követelte az említett városokat, valamint csaknem harminc magyar falut.) Slavič szerint a Zala megyei részen, a későbbi rövid életű belatinci járás területén tevékenykedtek a római katolikus papok legbuzgóbban a szlovén érdekekért. Azok tevékenységét nagyra értékelte, megfogalmazása szerint ő (tehát Slavič) „azokkal csinálta leginkább Jugoszláviát”. 87 Muramegye tervével sokan rokonszenveztek a szlovénok közül, míg a magyar származásúak és magyar érzelműek többsége, valamint a római katolikus egyházi vezetők bizalmatlanok, jobb esetben bizonytalanok voltak azzal szemben. A két „érintett” római katolikus esperes, a muraszombati (szlovén származású) Szlepecz János és az alsólendvai Strausz Flórián a szlovén nemzeti törekvéseket illetően tartózkodóak voltak. A túlnyomórészt Vas megyéhez tartozó evangélikus közösségek, a szlovénok is, kezdettől fogva elzárkóztak a muravidéki szlovén nemzeti megnyilvánulásoktól. Néhány fiatal, általában az első világháború frontjait megjárt személy, mint például az első világháború utáni hetekben fontos szerepet vállaló Ivan Jerič – aki már 1914 előtt büszke volt szlovén származására, majd a világháború alatt az együtt harcoló, szláv nemzetiségű katonáktól még jobban „megfertőzve” – már 1918 novemberétől a Mura mente Magyarországtól történő elcsatolását támogatta. Jerič, akit később úgyszintén római katolikus pappá szenteltek, ellene volt minden típusú autonómiának és szlovén önkormányzatnak Magyarország keretében; ő még arra sem vállalkozott, hogy az általa különösen tisztelt idősebb Klekl plébános kérésére a később ismertetett Klekl-féle autonómia-tervet lefordítsa szlovénra. 88 A bagonyai és a muraszombati gyűlések és a szlovén vármegye tervének a kormány elé terjesztése közötti napokban a szlovénok lakta terület elsődlegesen javasolt nevét illetően változás történt: a Muramegye helyett a „Vend vármegye” név szerepelt a kormányhatározat szövegében. A magyar kormány 1918. december 6-án, Batthyány Tivadar belügyminiszter javaslatára határozott arról, hogy „Zala és Vas megye vend nemzetiségű járásai és községei Muraszombat székhellyel vend 87 Slavič, M.: Naše Prekmurje i. m. 247. 88 Jerič, I.: Moji spomini i. m. 60.
