Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 744 súlyos cselekményt idézhetne elő.56 A főszolgabíró táviratára hatással lehetett a szomszédos alsólendvai járásban, lázadás és fosztogatás céljából alig egy hónappal korábban összeverődött csoportok rossz emléke, és annak negatív hatása a Mura mente lakosságára. A Jászi vezette minisztériumnak az idézett táviratra vonatkozó véleménye szerint a ljubljanai szlovén nemzeti tanácsnak lett volna a feladata megakadályozni a főszolgabíró által feltételezett túlkapásokat.57 A félelmek ellenére (akkor még) nem került sor a délszláv katonai alakulatok hadműveletére a térségben. Radkersburg elfoglalásának azonban, az újonnan létrejött délszláv állam északi határainak alakulása mellett, a Muravidék tervezett megszállása szempontjából is fontos stratégiai szerepe volt, amire a későbbi nagyhatalmi döntést befolyásoló statisztikai adatok és egyéb jugoszláv érvek elkészítésében oroszlánrészt vállaló Matija Slavič, a békekonferencia délszláv küldöttségénél szakértőként működő tudós több ízben is utalt. Slavič a muravidéki szlovénok nemzeti érzelmének megerősödése szempontjából fontosnak tartotta, hogy a stájerországi szlovénok lakta vidéken, Ljutomerban (Luttenberg) 1918. november 3-án, valamint Radgonában (Radkersburg, Regede) 1918. december 26-án szervezett, Jugoszláviát éltető nagygyűléseken a magyarországi szlovén közösségből is többen részt vettek.58 Emellett Slavič utalt arra is, hogy a Vend-vidéki Magyar Közművelődési Egyesület megalapításának 25. évfordulója alkalmából Muraszombatban szervezett ünnepségen, 1918 októberében, a magyarok „félni kezdtek a szlovén nemzeti mozgalomtól”, ezért az úgynevezett vend elmélettel rukkoltak elő, amely szerint a szlovénok nem szlávok, hanem vendül beszélő magyarok. 59 A kialakult helyzetre való tekintettel Jászi Oszkár kormánybiztos kiküldését tervezte a Mura mentére. A nemzetiségi miniszter 1918. december 5-ei levelében tájékoztatta a belügyminisztert a „Muraközben lakó vend nép” helyzetéről. 60 Levelében akad néhány pontatlanság, amit a félreértések elkerülése végett meg 56 MNL OL K 40 1918-XI. 642. A muraszombati főszolgabíró távirata a nemzetiségi miniszternek, 1918. dec. 4. 57 Uo. A nemzetiségi minisztérium véleménye a muraszombati főszolgabíró táviratának átirata mellett szerepel. 58 Slavič, M.: Naše Prekmurje. i. m. 37. 59 Az alapjában téves, a későbbiek során többször negatívan visszaható „vend elmélettel” bővebben itt nem foglalkozunk. Közismert, hogy az évszázadok során a magyar nyelvterületen a szlovén származású népességet „vendnek” (esetenként „vindusnak” vagy „vindustótnak”) nevezték, aminek 1918 előtt nem volt különösebben negatív hangzása. Azonban az 1918 őszétől értelmezett, újkeletű „venddé nyilvánítás”, ami a Mura menti szlovén ajkú közösség szláv származásának a megkérdőjelezését jelentette, káros és tudatosan gerjesztett „magyarázat” volt, ami a szlovén népcsoport vezetőinél és tagjainál ellenszenvet váltott ki. A későbbiek során Mikola Sándor és mások által képviselt álláspont különösképpen pejoratív hangzásúvá vált. Erről lásd Göncz L.: A muravidéki magyarság i. m. 13.; Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás. A Mura mente 1941–1945. Lendva 2006. 48–57. 60 MNL OL K 40 1918-XII. 637. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter levele a belügyminiszternek, 1918. dec. 5.
