Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
UGRAI JÁNOS 73 A várakozási idő összefüggései Elvileg kínálja magát a feltevés, miszerint ahogy a seniorok kimutathatóan gyorsabban indulhattak külföldre, mint tanítóskodó társaik, a lelkészi álláshoz is gördülékenyebben jutottak. Ha ez így volna, akkor a szemünk elé tárulna a lelkészképzés „királyi útja”. Az összefüggés azonban nem támasztható alá megingathatatlan adatokkal. Futó Dániel (1840) nyolc- és Halászi József (1786) tízesztendős álláskeresési idejét látva fölmerül, hogy nem adathiány áll-e a háttérben. Ha nem, akkor figyelemre méltó a jelenség. Az ellenpóluson Nádaskai Sámuel (1782) és Kónya Pál (1810) említhető, akik a peregrinációból hazatérők közül szintén kivételesen, azonnal lelkésszé vagy legalább káplánná választattak. A többieknek ehhez jellemzően vagy egy vagy két esztendő kellett. A legjellemzőbb azonban, hogy a seniori tisztség és a papi felszentelés között 2–4 év telt el. Ez a peregrinációval s esetleg némi várakozással telt. Amennyiben valaki kijutott külföldre, akkor ez az idő egészségesnek tekinthető. Ám többször is előfordultak olyan periódusok, amikor a peregrináció akadályokba ütközött, és a legtöbbek számára ellehetetlenült. A bécsi tiltás mellett a napóleoni háborúk, illetve a drágaság, a gazdasági válság okozta azt, hogy akár még seniorok is kénytelenek voltak lemondani a külföldi továbbtanulásról. Ez magyarázta Somossi István (1809) igen gyors elhelyezkedését: a napóleoni harcok miatt nem jutott útlevélhez, s ezért azonnal állást keresett és – nyilván nem függetlenül családi referenciáitól – rögvest talált is.62 Egyetlen olyan periódust tudunk elkülöníteni, amelyben egy mást követően feltűnően sokan, feltűnően hamar egy, legfeljebb két évvel a seniori hivatalról való leköszönés után máris lelkészi megbízatásra leltek: 1829 és 1835 között mindenki ilyen hamar állt szolgálatba (a seniori évében elhunyt György József kivételével). Közülük csak Somossi Sámuelről (1830) tudjuk, hogy elindult peregrinációra, ám Bécsnél érte Sajókaza hívószava, amire vissza is fordult. 63 Következő kérdésünk, hogy a peregrináció elmaradása miként hatott a kollégiumból való kilépés és az első lelkészi megbízatás közötti helykeresési időre. Az 1780-as években a peregrinációból egyedül kimaradó Putnoki Nagy István nem egészen egy év elteltével teljes értékű papi tisztséghez jutott. A következő évtizedben Sziráki Istvánnak (1796) öt, Szászi Józsefnek (1800) három esztendőbe tellett ugyanez. Úgy tűnik, az 1800-as évek elején nem okozott fennakadást a peregrináció elmaradása, sőt: Baranyai József (1801) és Somossi István (1809) azonnal, Czövek István (1808) és Márkus György (1812) két év múltán léphetett 62 TREKL. A.XXXV. 13.630. 63 TREKL. B. LIV. 23.532.
