Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 691 remények”. Jelezte ugyanakkor – s ebben már tetten érhető volt az Anschluss tól való francia félelem –, hogy a győztes hatalmak nem emelnének kifogást az osztrák– magyar határ módosítása ellen, amennyiben az a két érintett fél békés megállapodásán nyugszik. A gazdasági nehézségeket csak futólag említette, Franciaország támogatását és a szomszéd államok megértő hozzáállását nem tartotta fontosnak hangsúlyozni, a békeszerződés kíméletes végrehajtásáról pedig szót sem ejtett. 59 A magyar diplomaták mindebben egyöntetűen a Quai d’Orsay – s elsősorban Berthelot – beavatkozását látták, s ebben nem is tévedtek. 60 Guernier jelentése csakugyan látványos visszalépés volt Daniélou beszámolójához képest, és – mint azt az éppen Franciaországban tartózkodó Teleki Pál írta – „erősen megütötte a kedvezőtlen hangot”.61 Anatole de Monzie szenátor újság cikkben bírálta az új jelentést, megállapítván, hogy ha Daniélou „vigasztalt”, akkor Guernier „leckéztetett”.62 Bethlen István miniszterelnök egy interjúban még azzal igyekezett nyugtatni az újságolvasókat, hogy „Guernier úr előadói jelentése még nem jelenti a francia kormány, vagy a francia kamara állásfoglalását, s legalább is annyi benne a magánvélemény, mint a hivatalos megnyilatkozás”.63 A jelentést azonban a Külügyi Bizottság egyhangúlag elfogadta és a plénum elé terjesztette. A Képviselőházban június 7-én két részletben zajlott le a ratifikációs vita.64 A Guernier-féle jelentéshez képest a felszólalók némelyike valamivel engedékenyebb hangot ütött meg – még maga az előadó is –, de magyar szempontból kedvező beszédek csak Daniélou és Joseph Paul-Boncour szocialista képviselő részéről hangzottak el. Mindketten megértően szóltak a háború alatt és a háború után működött magyar kormányok nehéz helyzetéről, s az általános megbékélést hirdetve a Magyarországgal való együttműködésnek és az új békerendszerbe való mielőbbi integrálódásának fontosságát emelték ki. A képviselők végül 59 A pótjelentés szövegét 2603. sz. alatt csatolták a Képviselőház 1921. április 29-ei ülésének jegyzőkönyvéhez. Lásd TNA FO 371, vol. 6128, nr. C16479/1862/21. (182–185. p.) A Magyar Távirati Iroda által készített összefoglalót több napilap is teljes terjedelmében közölte. Lásd pl. A magyar békeszerződés előadói jelentése a francia kamarában. Az Est, 1921. május 26. 1. 60 Gesztesi Gyula sajtójelentése. Párizs, 1921. jún. 10. MNL OL K 66 Külügyminisztérium, Sajtó- és kulturális osztály iratai (1918–1944) (a továbbiakban: K 66.) 8. cs. 1921–I–5–Párizs–sz. n. (60–66., 72. p.); Teleki Pál jelentése Bánffy Miklós gróf külügyminiszternek. Bp., 1921. jún. 12. MNL OL K 58 Külügyminisztérium, Miniszter kabinetjének iratai (1918–1944) (a továbbiakban: K 58) 38. cs. 1921– 266. sz. (1247. p.) 61 Teleki Pál jelentése Bánffy Miklósnak. Bp., 1921. jún. 14. MNL OL K 58 38. cs. 1921–266. sz. (1259. p.) 62 A cikket az MTI jóvoltából a magyarországi napilapok is kivonatolták. Lásd pl. Közép-Európa felvagdosása ellenkezik az etnikai és gazdasági igazságokkal. Magyarország, 1921. június 9. 1. 63 A miniszterelnök Guernier jelentéséről. Budapesti Hírlap, 1921. május 26. 1. 64 Journal Officiel de la République Français (Débats parlementaires: Chambre des Députés), 1921. június 8. 2569–2581. és 2582–2593. A vita lefolyásáról június 8–9-én a magyar lapok is bőséges tudósításokat közöltek.
