Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 682 jelezte, hogy Daniélou – bár Magyarországgal kapcsolatos felfogása nem változott meg – „erősen Berthelot befolyása alá került”, „roppant fél és a legmesszebbmenő óvatossággal kívánja kezelni a dolgokat”. 19 A korabeli iratokból nem tűnik ki pontosan, hogy külpolitikai vagy gazdaságpolitikai megfontolások okozták-e a változást. Praznovszky úgy érzékelte, hogy a Paléologue–Berthelot váltás nyomán a francia külpolitika elkötelezte magát a kisantant támogatása mellett, s immár Csehszlovákia és Lengyelország közeledését szorgalmazta. Praznovszky szerint nem volt kizárható, hogy a kisantant később afféle délkelet-európai konföderációvá alakul, amelyben esetleg Magyarország is megtalálhatja a helyét, de úgy látta, hogy a szövetség egyelőre Magyarország irredenta törekvései ellen irányul.20 Ugyanakkor az is lehetséges, hogy inkább a magyarországi tőkebefektetésekre készülő francia érdekcsoportok közötti rivalizálás állt a háttérben. A Paléologue-gal megkezdett titkos tárgyalásokon ugyanis Armand de Rafélis de Saint-Sauveur gróf, a Schneider-Creusot cég embere vett részt, míg Berthelot a Louis Loucheur körül csoportosuló politikusok és nagyvállalkozók csoportjához tartozott. 21 Mindenesetre Daniélou, mielőtt október 14-én Budapestre indult volna, további útmutatásokért felkereste Alexandre Millerand köztársasági elnököt, Georges Leygues kormányfőt, aki a francia szokásoknak megfelelően a külügyi tárcát is viselte, valamint Louis Barthou-t, a Képviselőház Külügyi Bizottságának elnökét is. 22 Charles Daniélou magyarországi tanulmányútja Daniélou október 16-án délután érkezett Budapestre, és 12 teljes napot töltött Magyarországon, ahol alaposan tájékozódott a közállapotok, a politikai hangulat és a gazdasági viszonyok felől. Találkozott Horthy Miklós kormányzóval, Teleki Pál miniszterelnökkel, Csáky Imre külügyminiszterrel, Bethlen Istvánnal, az Országos Menekültügyi Tanács elnökével, Apponyi Alberttel, a békedelegáció 19 Praznovszky Iván szigorúan bizalmas számjeltávirata Csáky Imrének. Párizs, 1920. okt. 17. MNL OL K 64 2. cs. 1920–41–404. sz.; Praznovszky Iván magánlevelei Csáky Imrének. Párizs, 1920. okt. 11. és 19. MNL OL K 64 1. cs. 1920–11–513. és 540. sz. (431–433. és 439–441. p.) Az idézetek a második levélből származnak. Berthelot valóban ellenőrizni kívánta Daniélou tevékenységét, és arra kérte Maurice Fouchet budapesti főmegbízottat, hogy tudassa vele, kikkel lép kapcsolatba a képviselő Magyarországon. Lásd Philippe Berthelot távirata Maurice Fouchet-nak. Párizs, 1920. okt. 8. Ministère des Affaires Étrangères, Archives Diplomatiques (Paris – La Courneuve), Paix (1914–1920). (a továbbiakban: MAE AD A–Paix) Vol. 145, nr. A–1068–3. (53. p.) 20 Praznovszky Iván számjeltávirata Csáky Imrének. Párizs, 1920. okt. 17. Közli: Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary I–III. Eds. Francis Deák – Dezső Ujváry. Bp. 1939–1946. (a továbbiakban: PDRFRH) I. 725. számú dok. (696.) Az eredeti táviratot nem találtuk meg a külügyi iratok között. 21 Erről bővebben lásd a forrásközlésben Csáky István október 20-ai jelentését. Vö. 157. jegyz. 22 Gourlay, P.: Charles Daniélou. Itinéraire politique i. m. V. fej. 20. bek.
