Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról, 1957–1970 (Erdődy Gábor)
665 TÖRTÉNETI IRODALOM csaknem lehetetlenné). A bezártságát súlyos lelki konfliktusok közepette elviselni kénytelen bíboros számára a külvilágtól elszigetelő karantén alternatívájaként csupán a követség elhagyása, a magyar hatóságok előtti önfeladás kínálkozott. Az elszigeteltség gyötrelmes érzésének felerősödésével „hozzáállása megkeményedett”. Nem akarta elhagyni Magyarországot, de jellemével nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy a Kádár-rezsimtől amnesztiát kérjen, fogadjon el. A menedék ügye, a bíboros esetleges önkéntes távozása (egyszerű kisétálása a külképviseletről) „a kezdetektől visszatérő témája volt a hivatali iratforgalomnak”, melynek alapján Zinner megállapítja, hogy mindaz, amit a napi politikai célú, szenzációt hajszoló blöffök „az évek során a közvélemény elé tártak, gyakorta [...] nem állt köszönő viszonyban sem a valósággal”. A csapdahelyzetből a kitörés lehetőségét villantotta fel, hogy Ausztria keleti nyitása jegyében az osztrák–magyar kapcsolatok normalizálására törekvő Bécs közvetítő szerepre ajánlkozott. A Szentszék valójában folyamatosan érdekelt volt a bíboros menedékes helyzetének megszüntetésében, de csak akkor kívánt szerepet vállalni benne, amikor azt a magyar fél kész elősegíteni: tehát a kezdeményezést Budapesttől várta. Az amerikai politika lényege mindeközben Mindszenty teljes elszigetelésére irányult politikai és egyházi ügyekben egyaránt. Franz König bíboros 1963. április 18-án megvalósuló látogatásához csak azzal a feltétellel voltak hajlandók hozzájárulni, ha annak célja egyértelműen az, hogy rábeszélje Mindszentyt Budapest elhagyására. Agostino Casaroli először 1963. május 8-án találkozott Mindszentyvel, azért, hogy megismerje a valós helyzetet. 1964 márciusában kétszer is meglátogatta őt, hogy megpróbálja rávenni az együttműködésre. Közben szeptemberben aláírta a magyar állammal kötött részleges megállapodást, ami a bíboros erős kritikáját váltotta ki: mindenekelőtt a legális iskolai vallásoktatás biztosítását, valamint a papi hivatás gyakorlásának garanciáját hiányolta belőle. Kétségbeesésében a bíboros ismét komolyan foglalkozott az önfeladás gondolatával. Zinner hangsúlyozza, hogy Mindszenty mindenképpen hercegprímás akart maradni, az amnesztiát nem fogadta el, hanem ragaszkodott ártatlansága kinyilvánításához. Miután 1963 júniusában nem vehetett részt a VI. Pált megválasztó konklávén, ősszel levelet írt a pápának, amelyben félreérthetetlenül leszögezte: Rómába távozásának feltétele a magyar egyház és az állam viszonyának megnyugtató rendezése. Július 9-én levélben fordult az amerikai külügyminiszterhez, amelyben egyértelműen érzékeltette: átértelmezte a menedékben maradás feltételeit és immár hosszabb távra rendezkedett be. Az idő múlásával Mindszenty egyre izgatottabban és türelmetlenebbül foglalkozott emlékiratai publikálásának problémájával. Miután a kiadási jog körüli bonyodalmakat, majd a menedékessel az 1960-as évek elejétől a diplomáciai csatornákon keresztül kapcsolatot kiépítő Zágon József pápai prelátus szerepét bemutatta, Zinner Tibor kiemeli, hogy az érintettek körében általános félelmet keltett a Vatikánt és Washingtont egyaránt keményen bíráló s a magyar kormány szempontjából is kellemetlen információkat tartalmazó Emlékiratok sorsa. Mindezek miatt is halogatták a tárgyalásokat a bíboros távozásáról. Eredeti elképzelése szerint a feljegyzéseket Mindszenty Amerikába kívánta eljuttatni és elzárkózott attól, hogy a Vatikánba továbbítsák azokat. Königet kívánta megnyerni arra, hogy a menedék alapszabályainak megszegésével, a diplomáciai mentességgel visszaélve segítsen a könyv kicsempészésében. A történet érthetően Washington tiltakozását váltotta ki a Szentszéknél. Ismeretes, hogy Mindszenty József a törvényes kormány legitim utódjának tekintette magát és hercegprímásként felelősnek érezte magát a koronaékszerek megőrzéséért, így visszatérően sürgette a hiteles érdemi tájékoztatást azok állapotáról. Mivel a magyar kormány is felvetette az ereklye visszakérését, a bíboros követelte, hogy adott esetben azt a Vatikánnak adják át, és arra az esetre, ha mégis Kádár kapná meg, ismételten azzal fenyegetett, hogy távozik a követségről. A magyar fél 1965. október 5-én jelezte hajlandóságát az amerikai kormánynak az előfeltételek nélküli tárgyalások megkezdésére. Washington megpróbálta Mindszenty betegségét
