Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Márta Fata – András Forgó – Gabriele Haug-Moritz – Anton Schindling (szerk.): Das Trienter Konzil und seine Rezeption im Ungarn des 16. und 17. Jahrhundert (Molnár Antal)
647 DAS TRIENTER KONZIL UND SEINE REZEPTION IM UNGARN DES 16. UND 17. JAHRHUNDERT Szerk. Márta Fata – András Forgó – Gabriele Haug-Moritz – Anton Schindling (Reformationsgeschichtliche Studien und Texte Bd. 171.) Aschendorff Verlag, Münster 2019. 302 oldal Az itt ismertetett kötet, a német konferencia-kiadványokra immár jellemző jókora késéssel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2013-ban tartott, azonos című tanácskozás után hat évvel látott napvilágot. A hosszas várakozásért kárpótolja a szerzőket, hogy a nemzetközi reformációkutatás egyik legrangosabb sorozatában, az európai tudományos kiadványstruktúrába mélyen beágyazott kiadó gondozásában jelent meg munkájuk. Ez a tény adja a könyv valódi jelentőségét, hiszen a magyar–német szerkesztőgárda (két tübingeni, egy grazi és egy pécsi egyetemi tanár) nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a kora újkori magyar katolikus egyháztörténeti kutatásokról nyújtson reprezentatív képet a magyarul nem tudó, ugyanakkor a téma iránt egyre inkább érdeklődő nemzetközi tudományosság számára. Ez annál is inkább örvendetes vállalás, hiszen a szerzők túlnyomó részben (tizenhárman) magyarok, mellettük két német és egy szlovák kolléga szerepel a kötetben. Külön köszönet illeti ezért a vállalkozás elindítóit, Fata Márta és a közelmúltban elhunyt Anton Schindling tübingeni professzorokat. A kiadvány egy jól átgondolt munkaprogram harmadik darabja, előzményei az ugyanebben a sorozatban, a két említett történész szerkesztésében megjelent református és evangélikus egyháztörténeti tanulmánykötetek voltak (Reformationsgeschichtliche Studien und Texte Bd. 155. és 167.) A kötet másik, inkább rejtve maradó érdeme és egyúttal érdekessége az a szempont, amely szerint a szerzők a kora újkori magyar katolikus egyháztörténetet beillesztik az európai, elsősorban a német kutatás áramába. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a mindent átható konfesszionalizáció-paradigma mögött a Tridentinum-recepció mint a 16–17. századi katolikus egyháztörténelem elsődleges értelmezési kerete talán kissé háttérbe szorult. A konfesszionalizációs tézis alkalmazásának korlátai ugyanis éppen Közép-Európában, főleg Magyarország és Erdély esetében fogalmazódtak meg, így a hazai kutatásban ez az elmélet nem is igazán szervesült, amint erre a kötet bevezetője is utal. (1–6.) Itt egy apró, de zavaró elírásra kell felhívnom a figyelmet: a konfesszionalizáció elméletét Heinz Schilling mellett nem Volker Reinhardt, hanem tanára, Wolfgang Reinhard alkotta meg. (2.) Arra ugyanakkor nem térnek ki a szerkesztők, hogy a Tridentinum-recepció kutatásában a magyar egyháztörténetírás úttörő szerepet játszott, így ez a kötet egyúttal tisztelgés e historiográfiai tradíció előtt is. Vanyó Tihamér bencés tudós már 1933-ban vaskos kötetben vizsgálta a zsinati határozatok végrehajtásának útját a magyarországi egyházmegyékben a Rómába küldött ad limina jelentések alapján, így a belga kutatók mellett elsőként hívta fel a figyelmet a zsinati korpusz hatásvizsgálatának fontosságára. Úttörő jellegét mi sem mutatja jobban, mint hogy a Tridentinum szerepét az újkori egyháztörténelemben vizsgáló nagy mű csak 1951-ben látott napvilágot Georg Schreiber szerkesztésében (Das Weltkonzil von Trient I–II . Freiburg 1951.) Emblematikus tehát, hogy ez a reprezentatív kötet éppen ebből az aspektusból közelíti meg a magyarországi katolikus egyház kora újkori történetét: teológiai és egyházpolitikai szempontból vizsgálja a zsinati határozatok hatását a katolikus felekezet formálódására, és ennek keretében foglalkozik a főpapság reformtörekvéseivel, a papképzéssel, a szerzetesrendekkel és a felekezeti kultúra terjesztésének eszközeivel, főleg az irodalommal és az egyházzenével. A könyv lényegében a német Wege der Forschung hagyományaihoz kapcsolódva állapotfel vételt nyújt a katolikus reform és ellenreformáció magyarországi kutatásáról, elsősorban a Magyar Királyságnak a Habsburg Monarchiához tartozó harmadára összpontosítva – a hódoltság TÖRTÉNETI IRODALOM századok 154. (2020) 3. szám
