Századok – 2020
2020 / 3. szám - TÖRTÉNETÍRÓK - Erős Vilmos: Szabó István (1898‒1968) a magyar történeti irodalomban
ERŐS VILMOS 639 meg összefoglalása a magyar mezőgazdaság 14–15. századi történetéről (1530-ig). Különösen utolsó munkáin érződik a századforduló s az 1920–1950-es évek német és francia történeti irodalmának megtermékenyítő hatása.” 91 Jelentős teret szentel Szabónak Kriston Pál is az 1990-es évek folyamán többször is kiadott jegyzeteiben.92 Kriston támaszkodva a korábbi értékelésekre úgy véli, hogy Acsády Ignác és Márki Sándor mellett Szabó István a legjobb kutatója a magyar parasztságnak. Életművében két szakaszt különböztet meg: az első szerinte 1943-ig tartott, amikor a helytörténeti, népiségtörténeti, társadalomtörténeti (debreceni tanyarendszer) uralják Szabó témáit. Különösen kiemeli az Ugocsa megyé t és A magyarság életrajzát, amelyekben Szabó széleskörű forráshasználatát, objektív tárgyilagosságát, a társadalomtudományok eredményeinek a felhasználását (például Kniezsa István) emeli ki. 93 Kriston szerint azonban 1943-tól kezdve alapvető fordulat állt be Szabó történetírói pályáján, és ettől kezdve csak parasztságtörténettel foglalkozott. „Bár elutasítja az úri kisemmizés és parasztromantika idejétmúlt fikcióját, de valamiféle parasztpolgári szemlélet jegyében közelít a parasztsághoz. Az életerős, az őserős paraszt típusát mint társadalmi ideált rajzolja meg. A parasztságban látja azt a bázist, amelyhez mindig vissza lehet nyúlni, belőle meg lehet a magyarságnak újulni. 1948/49-ben ezt a szemléletet utasítja el a korabeli hivatalos ideológia és tudománypolitika. Parasztromantikusnak, békepárti szellemet képviselőnek nevezik.” 94 Kriston szerint Szabó a támadások ellenére kitartott korábbi nézetei mellett, némileg meglepő módon azonban az 1945 utáni tevékenységét marxistának tekinti, sőt az időszak legjobb marxista szemléletű történészének tartja (jóllehet Szabó nem vallotta magát marxistának). Fő érvei emellett, hogy Szabónál nincs sematizálás, szimplifikáció az 1950-es években sem, amelyet például a Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, A prédium vagy a Kossuth és a jobbágyfelszabadítás kérdését elemző tanulmányok is bizonyítanak. 95 Feltétlenül említést érdemel Csíki Tamás 2003-as összefoglalója, amely 1945-ig tekinti át a magyar társadalomtörténet-írás fő irányait, s ebben fontos szerepet kap Szabó István ilyen jellegű munkássága.96 Csíki kitér Szabó népiségtörténeti tanulmányaira is, ezeket szerinte a társadalomtörténeti és a szociológiai megközelítés jellemzi, és külön kiemeli a történész rokontudományokkal való átfogó együttműködését. Ebben a 91 Gunst P.: A magyar történetírás i. m. 205. 92 Kriston Pál: A történetírás története. Bp. 1991. 93 Uo. 213. 94 Uo. 95 Uo. 96 Csíki Tamás: Társadalomábrázolások és -értelmezések a magyar történeti irodalomban 1945 -ig. Debrecen 2003.
