Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 64 A seniorok származása és az egyház elitje A seniorok csoportját 1781-től 1848-ig követjük, így Török Istvánnal kezdjük, s Bátorkeszi Józseffel fejezzük be az elemzést. Bátorkeszi egyébként két évig viselte a tisztséget, ugyanis a szabadságharc idején csaknem kiürülő kollégiumban nem tartottak seniorválasztást. Ezután két vagy akár négy évig maradtak a seniorok hivatalban, tehát 1848-at követően jellegzetesen más rendben szerveződött a tisztség, mint korábban. Sőt, a neoabszolutizmus korában kényszerűen jelentős mértékben változott is az intézményen belüli szereposztás, majd pedig 1860 után szétváltak az oktatási és gazdálkodási irányítás feladatai, s mindkét területen felnőtt, szakképzett alkalmazottak váltak dominánssá.36 1848 után tehát már lé nyegét illetően változott a seniorok kollégiumon belüli szerepe – ez is indokolja a záródátum kiválasztását. Összesen 68 személy alkotja az alapsokaságot. Olyan nincs, akiről a nevén kívül semmit ne tudnánk, de olyan ifjú szép számmal akad, akinek az előéletéről, származásáról vagy épp a későbbi sorsáról nem rendelkezünk információval. Az iskolai anyakönyvek, névsorok hiányosságai miatt az első három évtized seniorainak származásáról szinte semmit nem tudunk: csak a tisztséget 1809-től betöltő Somossi Istvántól kezdve rendelkezünk megbízható családi adatokkal, földrajzi hovatartozásról szóló ismerettel. A származásai adatokat illetően egyelőre 41 fővel számolhatunk. Sokkal többeknek inkább a későbbi sorsát tudjuk legalább egy-két állomáshoz kötni: jelenleg hét esetben nincs semmilyen fogódzónk a későbbi pályáról, 61 esetben viszont igen, 15 seniort pedig a haláláig tudunk kísérni. A hiányos adatok mennyisége tehát nem akkora, hogy eleve lehetetlenné tegye a kollektív biográfiai elemzést. A seniorok származásukat illetően leképezték az akadémia lelkészképző tagozatának szokásos arányait. Nemesi címet 19-en (46,3%) viseltek, a 41 főből 11-en (26,8%) voltak lelkészek gyermekei, 10 főt (24,4%) a libertinus, plebeius és földműves kategóriák egyikébe soroltak. Egyetlen seniorról tudunk, aki tanítónak vagy iskolamesternek volt a gyermeke.37 Miközben az akadémia tógátusi ifjúságával összevetve alig találunk különbséget, az Abaújban 1824–1894 között elhunyt 104 lelkész életrajzi adatai mutatnak legalább egy érdekes tanulságot.38 71 egykori abaúji lelkész társadalmi hovatartozásáról tudunk meg valamit, s közülük csak 19-en (26,7%) voltak nemesek, 24-en (33,8%) pedig papfiak. 36 Uo. 115–123. 37 A tógátusi tanulmányokat 1816–1826 között megkezdők körében a nemesek aránya 44–59%, a libertinusoké 18–36%, a papfiaké 5–25% között ingadozott. Lásd Ugrai J.: Önállóság i. m. 234. 38 Az Abaúji Helvét v. t. követő E.megyében szolgált s elhalt lelkipásztorok életrajza az 1824-dik évtől (1824–1894). TREKL. R.A.V. 3/8.
