Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 62 között. Úgy tűnik, hogy az éltanulók csoportjába nemcsak elvileg érhetett fel bárki, hanem ez a gyakorlatban is rendszeresen megtörtént. 29 Ily módon pedig az eddigi kutatási eredmények azt mutatják, hogy a reziliens intézmény aránylag nagy számban segítette elő a reziliens diákok felbukkanását is. Az alábbiakban ezt az eddigi tanulságot tesszük újabb próba tárgyává: megvizsgáljuk a 1781–1848 közötti kollégiumi seniorok, azaz a legsikeresebb éltanulók csoportjellemzőit. Seniorok: nagyhatalmú éltanulók A diákönkormányzat (coetus) vezetője a senior volt. Évente választották – 1797-ig csak a lelkészképzésben résztvevő akadémisták rendelkeztek választójoggal, az után viszont már általános választás útján jutott a senior a megbízatáshoz. Az egyéves mandátum során a fent vázolt működési sajátosságok révén kiemelkedő szerep jutott neki. Az iskolaszék elnökeként felügyelte a törvényességet, havi számadást készített az élelmezésről és az iskolai költségekről, kontrollálta az iskola kocsmáit, ingó és ingatlan vagyonát. 1806 és 1846 között kezelte a nagy építkezés elkülönített pénztárát. Miután a jogköre a 17. századtól folyton növekedett, fő-, majd algondnoki ellenőrzés mellett széles döntési szabadsággal rendelkezett a szerteágazó gazdálkodás (birtokok, alapítványok, levéltár stb.) ügyeiben. Ehhez méltó javadalmazásban is részesült: az ingyenes szállás és koszt mellett a profesz szori készpénz-fizetésnek több mint a felét is megkereste. További jutalék járt neki a kint lévő kamatok behajtásáért, gabonaadományban részesült, s peregrinációjában is támogatták. Általános helyettese és gyakran utódja a contrascriba volt, aki segítette a seniort a gazdálkodás felügyelésében. Továbbá felvigyázott az épületek tisztaságára és a mészárszékben a húsmérésre. A hatáskörébe tartozott a kisebb fegyelmi vétségek elbírálása és ő vezette a könyvtári kiadások naplóját, 1823-tól ellenőrizte az ösztöndíjas tanulókat. A senior és a contrascriba mellett leginkább az énekkarvezetői, a könyvtárnoki és az osztálytanítói tisztségek számítottak előkelő megbízatásnak – az e tisztségeket viselő 11–14 deákot számították az úgynevezett iuratusok közé.30 A seniorrá választást általában megelőzte az, hogy az illető legalább egy-két évig már a iuratusok közé soroltatott. Ez viszont nem volt sem elméletben, sem gyakorlatban megkerülhetetlen szabály: Forrai József például 1822-ben 29 Ugrai János: Vargabetűk az iskolában. A kétszáz évvel ezelőtti kollégiumi tanulmányok szabályszerűségeiről. Korall 2011. 46. sz. 87–113. 30 Benke Kálmán: Széniori állás a sárospataki főiskolában. Sárospataki Ifjúsági Közlöny 42. (1927) 168–171.,188–192.; Hörcsik R.: A Sárospataki i. m. 21–30.
