Századok – 2020

2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban

MIKÓ GÁBOR

585

Mihalovic, Gracsác, Dobor és Tessány.44

Ezek közül 1512 októberében Szokol és Tessány került török kézre. Teocsák és Bijeljina elestének időpontjáról nem rendelkezem adatokkal,45

Barka, Dobor, Gracsác és Mihalovic viszont bizonyít

hatóan a magyarok kezén maradt.46

Ezek a várak mind a Szávától délre feküdtek, és rájuk támaszkodva igyekeztek kiépíteni az új, továbbra is a folyó gázlóit őrző védővonalat 1512 telén és 1513 tavaszán.47

Ez

a védelmi vonal ki is tartott,48 ez kitűnik már az 1519. évi magyar–oszmán fegyverszünetből is,49 de a várak va

lójában még a mohácsi csatát követően is magyar kézben maradtak, és a terület csak 1528-ban került Szulejmán hadainak kezére.50

Amennyiben a boszniai pasa valóban átütő túlerő birtokában támadott volna, aligha tudott volna ellenállni csapatainak az 1512 novemberében még Tahi János birtokában lévő Gracsác és Mihalovic, vagy az a Barka, amelynek „leromlott állapotú” erősségét az azonos nevű várossal és két másik birtokkal együtt az uralkodó 1513 márciusában Keserű István alnádornak, továbbá fiainak, az azonos nevű Istvánnak és Mihály boszniai püspöknek adományozta azzal a feladattal, hogy azt a törökök ellenében 44 A Szreberniktől délebbre fekvő várak, például Maglaj, illetve Tessány „hátában” Doboj, már korábban török kézre kerültek, miként ez a magyar–török határt 1503-ban rögzítő fegyverszünetből kiderül. Lásd Joseph von Hammer:

Geschichte des Osmanischen Reiches II.

(1453–1520). Pest 1828. 618., vö. még Mrgić, J.:

Transition

i. m. 57. Határvonalat is rögzítő fegyverszüneti okmány ezt követően csak 1519-ből maradt fenn.

45 Vö. Adem Handžić:

Tuzla i njena okolina u XVI vijeku. Sarajevo 1975. 46.

46 Gracsác, Mihalovic: a várak Ulászló azon már említett, 1512. november 1-jei oklevelében bukkannak fel, amelyben először van szó Szrebernik, Szokol és Tessány elestéről. Említette őket Kubinyi András: A

mohácsi csata és előzményei. In: Uő: Nándorfehérvártól Mohácsig

i. m. 190, de a két erősség helyét nem azonosította. – Mindkét vár szerepel 16. századi Magyarország-térképeken, így megállapítható, hogy Gracsác (Grachacz, Grazatz, Graysatz) a mai Gradačaccal azonos (a Szávától kb. 30 km-re délre), míg Mihalovic (Mihalonctz, Michalowicz) ettől északra, közvetlenül a Száva déli partján feküdt. A térképek hasonmásait lásd Stegna Lajos: Térképtörténet. 4. kiadás. Bp. 1985. 91., 96., 97., 102. Gracsácot lásd még Mrgić, J.:

Transition

i. m. 70. – Doborra lásd Barta Gábor: Az

elfelejtett hadszíntér 1526–1528. Megjegyzések a török–magyar szövetség előtörténetéhez. Történelmi Szemle 37. (1995) 13. (A várat a Duna-Tisza közére lokalizálja, ám ott ilyen várról nem tudok, és az általa idézett oklevélszöveg sem utal erre.) – Barkára lásd alább.

47 A korabeli, Száván átvezető utakat lásd Jelena Mrgić térképén: Mrgić, J.: Severna Bosna

i. m. (a térkép a belső borítón). – A gázlók védelmének fontosságáról a korban lásd Kubinyi A.: A

mohácsi csata i. m. 190.; B. Szabó J.: A

mohácsi csata i. m. 26.; Részletes áttekintés a folyók jelentette védővonalról Uő:

Mohács

i. m. 69–76.

48 A Száva védővonal-szerepét nemrégiben vizsgálta Stanko Andrić: Rijeka Sava kao protuturski be

dem (do pada Bosne). In: Rijeka Sava u povijesti. Zbornik radova znanstvenog skupa održanog u Slavonskom Brodu 18–19. listopada 2013. Uredio Branko Ostajmer. Slavonski Brod 2015. 205–236. Részletes vizsgálatait a tanulmányban azonban 1463-ig terjesztette ki.

49 Alsó-Szlavóniai okmánytár i. m. 281.

50 Barta G.: Elfelejtett hadszíntér

i. m. 13.; Mrgić, J.: Transition

i. m. 58. Vö. Teiszler Éva: Török várak – magyar várak. Status quo a hadszíntéren és a Jagelló-kori oszmán–magyar békeszerződésekben. Aetas 33. (2018) 4. sz. 105. A szerző helyesen figyelt fel arra, hogy a „szreberniki bánság” oszmánok általi felszámolásának egyes adatok ellentmondanak, ám közlései többször pontatlanok: Szokol nem 1518-ban, hanem 1512-ben került oszmán kézre, Szrebernik pedig szerepelt az 1519. évi fegyverszüneti szerződés szövegében. Vö. 17. jegyz.