Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák Nóra: Burkolt bűntudat jelei. Richard Nixon szerepe a magyar menekültek befogadásában
DEÁK NÓRA 571 véglegesítésére, 1957. január 1-jén fejezte be és adta át Eisenhower elnöknek. A demokratatöbbségű Kongresszus 1957. szeptemberben módosította a Bevándorlási és nemzetiségi törvényt, azonban ezek a módosítások nem tartalmazták Nixon alelnök javaslatait. Az ellenérvek között szerepelt például a több államban gondot jelentő munkanélküliség, valamint több képviselő attól tartott, hogy a menekültek részére nem tudnak megfelelő állásokat biztosítani. A másik nyomós indokot a kommunista kémek beszivárgásától való félelem jelentette, annak ellenére, hogy Karl Gruber osztrák nagykövet azzal nyugtatta meg Eisenhower elnököt még 1956. december 7-én lezajlott találkozójukon, hogy „a magyar menekültek érzelmeinek ismeretében”21 lehetetlennek tartja, hogy ügynökök kerüljenek az Egyesült Államokba. Mark Foster, a Voorhees-bizottság tájékoztatási felelőse szintén elhárította annak a lehetőségét, hogy a Joyce Kilmer Befogadó Központba titkos ügynökök vagy egyéb felforgató elemek kerültek volna. Nixon alelnök is azt nyilatkozta: nincs tudomása ilyen esetről, majd hozzátette, hogy a menekülteknek feltűnne, ha nem közéjük tartozó személy lenne közöttük, így ez természetes szűrőként is működik a közösségben.22 Ugyanakkor a Daily Home News tudósítása szerint elő fordult, hogy menekültek panaszt tettek, mert sejtésük szerint ÁVH-tisztet láttak a táborban. Ezeket az eseteket szigorúan kivizsgálták, de bizonyítékot nem találtak. Arról is beszámoltak menekültek, hogy Salzburgban a repülőre várakozók között véltek felfedezni egy titkosrendőrt, akit aztán nem engedtek felszállni. Az újságíró megjegyzi, hogy „eddig 2400 menekült nem kapott beutazási engedélyt”. 23 1959 júniusáig összesen 40 650 menekült érkezett az Egyesült Államokba az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UN High Commissioner for Refugees, UNHCR) jelentése szerint. A 37 befogadó ország közül a legtöbb menekültet az Egyesült Államok fogadta, ami a 176 409-es összlétszámnak – hiszen közben voltak, akik visszatértek Magyarországra – a 23%-át teszi ki.24 Az 1950-es népszámlálási adatok szerint azonban a magyar menekültek létszáma mindössze 0,027%-a volt az USA lakosságának. Az a 32 000 menekült, aki a kvótán felül, elnöki külön engedéllyel, feltételes menekült státusszal került az Egyesült Államokba, 1958. júliusban kapta meg az állandó tartózkodási engedélyt. Az egykori menekültekkel folytatott interjúim során elhangzott az is, hogy 1960-ban volt az utolsó rendkívüli kvótaemelés, amely további 4000 magyar menekült beutazását tette lehetővé. 21 Gecsényi P.: Ötvenhatos i. m. 322. 22 Bracker, M.: Nixon at Kilmer i. m. 23 Nixon Inspects Reception Camp, Backs Refugee Quota Increase. The Daily Home News, 1956. december 27. (Late City Edition) 1. és 23. 24 UNHCR Progress Report to General Assembly, 14 September, 1959. Idézi Rupert Colville: A Matter of the Heart. Refugees (2006) 144. sz. 4–23.
