Századok – 2020

2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák Nóra: Burkolt bűntudat jelei. Richard Nixon szerepe a magyar menekültek befogadásában

DEÁK NÓRA 567 vált.”7 Talán nem véletlen, hogy amikor Nixon alelnöknek alkalma nyílt találkozni menekültekkel, a rádiók szerepére is kíváncsi volt a szabadságharcosok biztatásában. A magyar forradalom kitörésével szinte egyidőben tört ki a szuezi válság, mi­közben az elnökválasztási kampány is a végéhez érkezett. A republikánus elnök­jelölt ugyan elsöprő győzelmet aratott, ám a Kongresszus egyik házában sem sikerült a Republikánus Pártnak többséget szereznie. Ennek jelentőségét a későb­biekben látni fogjuk a bevándorlási törvény – az úgynevezett McCarran-Walter Act – módosítási kísérlete során. A szabadságharc leverése után, mint említet­tük, 200 000 személy disszidált Magyarországról, közülük – több hullámban – 1960-ig bezárólag 40 000–44 000 magyar menekültet fogadott be az Egyesült Államok, a szigorú bevándorlási törvény és az alacsony bevándorlási kvóta elle­nére. Mi lehetett ennek az engedékenységnek az oka, és vajon milyen tényezők befolyásolták? Az 1956-os forradalom leverését követő menekülthullám idején az éppen no­vember 6-án másodszor megválasztott Nixon alelnök egy számára is meglepő, már-már küldetés számba menő feladattal szembesült. A korábban menekültügyi kérdésekkel nem foglalkozó Nixont váratlanul érte Eisenhower elnök felkérése az ausztriai menekülthelyzet helyszíni felmérésére, amelyre (beleértve az utazást is) 1956. december 18–24. között került sor. A villámlátogatás során a politikus több menekülttábort is meglátogatott és – igaz, hogy a hivatalos programon és soron kívül – Andau közelében még frissen érkezett menekültekkel is találkozott egy éjszaka.8 Mielőtt 1957. január 1-jén benyújtotta ausztriai úti beszámolóját és jelentését az elnök részére, az alelnök a Camp Kilmer-i menekülttáborban is futó látogatást tett december 27-én, ahol amellett, hogy megismerkedett a segélyszer­vezeteket összehangoló bizottság munkájával, valamint a regisztráció és letelepe­dés menetét felgyorsító új IBM számítógéppel, arra is alkalma nyílt, hogy kötetle­nebb keretek között találkozzon a magyar menekültek egy nagyobb csoportjával. De mennyire volt tudatos stratégia, illetve mennyire ötletszerű propagandafo­gás Nixon alelnök bevonása a menekültkérdés kezelésébe? Az, hogy kormányzati szinten foglalkoztak (mert foglalkozniuk kellett) a nemzetközi nyomás hatására a megoldás keresésével, arra utal, hogy a háttérben komoly lehetett az aggodalom, a bűntudat és a morális felelősség kérdése. Bár egyet lehet érteni Glant Tiborral, aki szerint mind az ausztriai, mind a Camp Kilmer-i látogatás rögtönzött volt és 7 James P. Niessen: A befogadás kultúrája és az 1957. januári osztrák menekültkvóta-indítvány. Világ­történet 6. (38.) (2016) 342. A tanulmányt Szőnyi Péter fordította. 8 Az ausztriai látogatás előkészítését, részletes programját, hatását és emlékezetét Glant Tibor foglalta össze levéltári források alapján és a látogatás sajtóvisszhangjának feldolgozásával. Glant Tibor: Emlékez ­zünk Magyarországra, 1956. Tanulmányok a magyar forradalom és szabadságharc amerikai emlékeze­téről. Bp. 2008. 217–260.

Next

/
Thumbnails
Contents