Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák Nóra: Burkolt bűntudat jelei. Richard Nixon szerepe a magyar menekültek befogadásában
565 SZÁZADOK . () . SZÁM Deák Nóra BURKOLT BŰNTUDAT JELEI Richard Nixon szerepe a magyar menekültek befogadásában Az 1956-os magyar forradalom eseményei pillanatok alatt világszerte az újságok címoldalára, a rádiók vezető hírei közé kerültek. Magyarország, a vasfüggöny mögött elzárt pártállam, a történelemben – az 1848-as forradalmat és szabadságharcot követően – másodszor is a világ figyelmének középpontjába került. 1957. január 7-én a Time hetilap címlapján az év embereként a Magyar Szabadságharcos jelent meg. A szimbolikus ábrázolást – háttérben egy lyukas zászlóval, egy pesti sráccal és lánnyal, kezükben fegyverrel –, melyet Boris Chaliapin1 készített, va lószínűleg a Life magazinban megjelent fényképek ihlették. 2 Az Egyesült Államok 34. elnöke, Dwight D. Eisenhower 1957. január 21-én második, metaforákkal teletűzdelt beiktatási beszédében a következőket mondta: „Íme a nemzetközi kommunizmus világát egy vad és hatalmas erő rengette meg: olyan szabadságszerető emberek elszántsága, akik életüket is ennek a vágynak szentelik. A hősök legyőzhetetlen akarata mintegy éles villámcsapásként hasított keresztül fogságuk éjszakáján. Budapest nem csupán egy városnév többé; hanem a szabadságra vágyó ember új és ragyogó szimbóluma.”3 A nemzet mint „kollektív mi” nevében elmondott beszéd így folytatódik: „Ápoljuk a barátságot minden nemzettel, mely már szabad, vagy az lesz. A függetlenségüket mindenesetre tiszteletben tartjuk. Amikor viszont szükség esetén vagy veszély idején a segítségünket kérik, becsülettel megkaphatják” – ezzel a kijelentéssel valószínűleg a magyar szabadságért és függetlenségért küzdők és a menekültek nem értettek egyet. A kampány alatti hidegháborús, antikommunista szólamok tehát folytatódtak az elnök beiktatási beszédében is. Nixon alelnök, bár hevesen elítélte Hruscsovot és a forradalmat eltipró Vörös Hadsereget, mégis – mint egyik életrajzírója megjegyzi – „támogatta 1 Boris Chaliapin (1904–1979), Fjodor Saljapin orosz származású, világhírű operaénekes egyik fia, aki az Egyesült Államokban angolosan így használta a nevét. A Time részére 413 címlapot, döntő többségben portrékat készített 1942 és 1970 között. Többek közt olyan magyar személyiségek arcképét készítette el, mint Mindszenty József bíborosét 1949-ben, Nagy Imre miniszterelnökét és Reiner Frigyes karmesterét 1958-ban, illetve a tanulmány témájához kapcsolódóan Dwight D. Eisenhowerét (kétszer), Richard Nixonét (ötször), John Foster Dullesét és Nyikita Hruscsovét. – A National Portrait Gallery internetes nyilvántartása alapján. 2 Farkas Judit Antónia: A képek, amelyek bejárták és megosztották az egész világot. A Life magazin 1956-os fotói. Korall 2018. 73. sz. 190.; Phil Casoar – Balázs Eszter: Budapest hősei. Bp. 2016. 242. 3 Dwight D. Eisenhower, Second Inaugural Address Online by Gerhard Peters and John T. Woolley, The American Presidency Project (https://bit.ly/2Qkh0C0, letöltés 2019. dec. 29.) – Az angol nyelvű forrásokat a szerző saját fordításában közli, kivéve, ahol a fordítót külön feltüntettük.
