Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961
MINDSZENTY BÍBOROS ELSŐ AMERIKAI „HÁZIGAZDÁJA” 548 Az 1958. októberi amerikai–magyar jegyzékváltás73 Elérkeztünk Ackerson három és féléves budapesti szolgálata legfontosabb eseményének ismertetéséhez, amelyből a menedék későbbi megoldását illetően a leglényegesebb következtetések vonhatóak le. Bemutatjuk, milyen előzmények után szánta el magát Ackerson a Vatikán nevében menlevelet kérő jegyzék megírására. Az ügyvivőnek a jegyzékkel kapcsolatos kockázatos döntése a Washingtonnal való szoros egyeztetés után született meg, és a döntés előkészítésébe helyettesét is bevonta. Az „akció” eredménye azonban nem a menlevél kibocsátása és a menedék várt befejezése, hanem a hivatalos magyar válasz kicsikarása, továbbá a Vatikán és a bíboros gondolkodásának és álláspontjának alaposabb megismerése lett. Tény, hogy ebben az USA magára maradt a másik három szereplővel – a magyar kormánnyal, a Vatikánnal és Mindszenty bíborossal – szemben. 1958. október 9-én Ackerson táviratban74 jelezte a Departmentnek, hogy aznap reggel tájékoztatta a bíborost XII. Piusz pápa elhunytáról. Mindszenty azzal reagált, hogy ha a magyar rezsim esetleg hajlandó lenne kiengedni az országból, soha nem jöhetne vissza a követségre, és azt sem engedélyeznék, hogy szabadon élhessen Magyarországon. Ackerson benyomása az volt, hogy a bíboros valószínűleg soha nem fogadna el ilyen magyar ajánlatot, hacsak nem a Vatikán direkt utasítására. Az 1958. október 10-ei, Washingtonba és Rómába küldött táviratában75 Ackerson egyetértett azzal a római misszió október 9-ei táviratában szereplő megállapítással, hogy az általában vett amerikai érdekek amellett szólnak, hogy amint lehetséges, kívánatos a bíboros menedékének befejezése. Nem volt teljesen világos azonban, hogy a magyar rezsim megadná-e a menlevelet. A korábbi hónapokban elhangzott nyilatkozatok éppen az álláspontok megkeményedését jelezték, mivel Budapest úgy tartotta: a bíboros jelenléte inkább az amerikai, mintsem a magyar oldalnak zavaró. Az esetlegesen megadott menlevél tiszteletben tartásával kapcsolatosan pedig negatív példaként már ott volt a szemük előtt a Nagy-csoport menedéke a jugoszláv nagykövetségen és Maléter Pál tárgyalásai a szovjetekkel.76 Az amerikai követség 73 Lásd Somorjai Á. OSB: Sancta Sedes II. i. m. 25–26. A szerkesztő megállapítja, hogy a menlevelet kérő jegyzék október 18-ai megküldése előtt a szükséges egyeztetések lefolytatása miatt „tíz értékes nap” telt el. További fontos meglátás, hogy „a Bíborosi Kollégium a kétszeri amerikai megkeresés és a Bíborosi Kollégium Titkársága hivatalos, írásos meghívó levelének megküldése, illetve utólagos értelmezése kapcsán, hírügynökségi érdeklődésre kiszivárogtatta a hírt (elég volt hozzá a mintegy ötven bíboros közül egyik-másik elszólása egy ebéd alatt).” 74 Lásd Deák A. M. – Somorjai Á. OSB – Zinner T.: Menedékben. i. m. a 46a sorszámon 241–242. 75 Ackerson ügyvivő 1958. okt. 10-én kelt 4. sz. távirata a római amerikai nagykövetségnek: Bp Cardinal Files 1. d. 5. gy.; a Department példánya: Central Files 4806. sz. d., 846.413/10-1058. 76 Maléter Pál (1917–1958) ezredest, honvédelmi minisztert 1956. november 3-án este a szovjet állambiztonság Tökölön, mint a fegyverszünetről tárgyaló delegáció tagját őrizetbe vette. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-én halálra ítélte, másnap kivégezték.
