Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
GLANT TIBOR 513 lépő Delegációk Vezetőinek Tanácsában először Lansing, majd az ACNP vezetését (július 29-én) átvevő Frank Lyon Polk48 váltotta őt. Lansing 12-én követte az elnököt, a kegyvesztett House pedig gyakorlatilag átköltözött Londonba, és onnan végül október 5-én indult haza. Így az eredeti öt amerikai teljhatalmú delegátus közül csak Tasker Howard Bliss és Henry White maradt Párizsban. A hírszerzési részleg (a korábbi Inquiry) többsége is hazatért, így a május végén a Bécsből Párizsba visszarendelt Coolidge és Douglas W. Johnson ült be a területi bizottságok üléseire. 1919 júliusában a békekonferencia munkája leállt, és brit részről azt is felvetették, hogy végleg szüntessék be a közös munkát.49 Végül – a franciák kivételével – alacsonyabb szintű képviselettel tovább folyt a munka, egészen 1919 végéig, amikor az ACNP utolsó delegációja is hazatért. Ettől kezdve az Egyesült Államokat Hugh C. Wallace párizsi amerikai nagykövet képviselte, tanácskozási jogkörrel.50 Ezzel hivatalosan is véget ért az amerikai részvétel máso dik fázisa a párizsi békekonferencián. Időközben a győztes utódállamokba delegált amerikai követek is átadták megbízóleveleiket: Hugh Gibson május 2-án Varsóban, Richard Crane június 11-én Prágában, Henry Percival Dodge pedig október 5-én Belgrádban. A Bukarestben 1913 óta szolgáló Charles J. Vopicka a helyén maradhatott. Charles Stetson Wilson március 17-én kezdte meg ideiglenes ügyvivői tevékenységét Szófiában, Albert Halsteadet május végén visszaküldték Bécsbe (ahol 1915 és 1917 között főkonzulként szolgált), 1919 decemberében pedig Budapestre érkezett Ulysses S. Grant-Smith, és ideiglenes ügyvivőként munkába állt.51 1919 legvégén az ötből csak három békeszerződés került aláírásra és még egyet sem ratifikáltak. Amerikai–magyar kapcsolatok a második fázisban 1919 júliusától egy sokkal kisebb létszámú és súlyú amerikai delegáció működött tovább Párizsban, immár Polk vezetésével. Továbbra is megoldásra várt a bolsevik és az adriai kérdés, valamint legalább hat ország (Ausztria, Magyarország, Románia, Bulgária, Törökország és Oroszország) sorsa. Véglegesítésük után alá 48 Frank Lyon Polk (1871–1943) New York-i ügyvéd volt, aki az 1915 nyarán külügyminiszterré kinevezett Robert Lansninget váltotta a State Department főtanácsadói posztján. Lansinggel ellentétben Polk polgári, nem pedig nemzetközi jogász volt. Lansing lemondása után (1920-ban) rövid ideig megbízott külügyminiszterként is dolgozott. 49 Walworth, A.: Wilson and His Peacemakers i. m. 437–439. House naplójának 8. kötetéből derül ki, hogy átköltözött Londonba és csak egy-két alkalommal ugrott át Párizsba. Ez a forrás elektronikusan is elérhető: https://bit.ly/31wlLNt (letöltés 2020. jan. 30.) 50 Walworth, A.: Wilson and His Peacemakers i. m. 555–556. Polk és csapata december 9-én indult haza. 51 Az adatok az amerikai külügyminisztérium történeti osztályának (Office of the Historian, US Department of State) honlapján elérhetőek (https://bit.ly/2txFBes, letöltés 2020. jan. 30.)
