Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
SEGÉLYEZÉS ÉS POLITIKA 498 meg, ezek azonban az ormosi paradigmát vitték tovább az amerikai részvétel értelmezése terén.13 Ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy az amerikai bé kedelegáció munkáját kizárólag magyar szempontból vizsgálja, az amerikaiak előzetes elképzeléseit, tárgyalási céljait és stratégiáit, valamint a küldöttség belső működésének logikáját nem. A teljes kép felvázolásához erre is szükség van. Ennek a szisztematikus Trianon-kutatásnak a lehetőségét és kereteit a 2016-ban létrehozott MTA Lendület kutatócsoport („Trianon 100”) teremtette meg. Erre azért is volt szükség, mert a közbeszédben és az interneten ismét megjelentek a Horthy-korszak fentebb bemutatott, alternatív „történelmi” narratívái. A Trianonnal foglalkozó történetírás külföldön Angliában kezdődött: C. A. Macartney skót történész először 1937-ben, majd 1956-ban jelentetett meg a nyugati világban máig alapműnek számító köteteket.14 A Trianon-kutatásnak van azonban egy Magyarországon alig ismert, amerikai vonala is, melynek három eleme érdemel külön figyelmet. Ezek közül kettő az első világháború 50. évfordulójához és az újbaloldali történetírás megjelenéséhez köthető (1959–1967), a harmadik pedig a magyar származású amerikai történészekhez. Ezek a munkák ugyan sokat segítettek a párizsi békekonferencia történetének feldolgozásában és értelmezésében, de nem kapcsolták össze a segélyezést és a politikát. Az újbalos történetírás nagy eredménye a bolsevizmus elleni fellépés hangsúlyozása és újszerű elemzése volt. Elsőként Arno J. Mayer (majd őt követve N. Gordon Levin és Lloyd C. Gardner) elemezte 1919-et a „feltartóztatás” (ami az amerikai hidegháborús politika kulcsszava) és az „ellenforradalom” (ami az újbaloldali értelmezési keretben érthetően/tipikusan marxista referencia) kontextusában. 15 Ezekben az elemzésekben az Egyesült Államok agresszor, és 1919-et a hidegháború első eljövetelének tekintik. Ugyanakkor ők mutattak rá arra, hogy Wilson és Lenin programja – főleg a sajtó leegyszerűsítő tárgyalásában – mennyire hasonlított egymásra, és hogy Wilson miért tekintette komoly kihívásnak a bolsevizmust. Ugyancsak az 1960-as évek első felében – tehát a világháború 50. évfordulója alkalmával – jelentek meg az egyes, kisebb nemzetek párizsi tevékenységét bemutató tudományos elemzések: Sherman David Spector Romániáról, 13 Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Bp. 2007. 14 C. [Carlyle] A. [Aymler] Macartney: Hungary and Her Successors: The Treaty of Trianon and Its Consequences. Oxford 1937.; Uő: October Fifteenth: A History of Modern Hungary, 1929–1945. I–II. Edinburgh 1956. 15 Arno J. Mayer: Political Origins of the New Diplomacy. (Yale Historical Publications, Studies 18.) New Haven, CT 1959. A kötet 1964-es, puha borítós kiadásának már Wilson vs. Lenin a főcíme; Uő: Politics and Diplomacy of Peacemaking: Containment and Counterrevolution at Versailles, 1918–1919. New York, NY 1967.; N. [Norman] Gordon Levin, Jr.: Woodrow Wilson and World Politics: America’s Response to War and Revolution. Oxford–New York, NY 1968.; Lloyd C. Gardner: Safe for Democracy: The Anglo-American Response to Revolution, 1913–1923. Oxford–New York, NY 1984.
