Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
SEGÉLYEZÉS ÉS POLITIKA 496 vonatkozásában) az a Horváth Jenő jegyezte, aki bizonyítottan az előzetesen felállított elméletéhez válogatta, igazította a forrásokat. Első lépésben tudatosan félreértelmezte a wilsoni háborús politikát és azzal érvelt, hogy az amerikai elnök mindvégig a Monarchia (és ezzel együtt a Magyar Királyság) területi egységének fenntartását támogatta. Horváth szerint az amerikai elnök később abban „hibázott”, hogy hagyta magát Masaryk által félrevezetni, ezért viszont erkölcsi kötelessége neki – és hosszabb távon Washingtonnak is – az igazságtalan békediktátum felülvizsgálatának támogatása.2 Ebbe a „naiv, félrevezetett amerikaiak” narratívába azért nem fért bele a segélyezés és a politika kapcsolatának vizsgálata, mert a – jelen tanulmányunkban, lentebb részletesen tárgyalt – tények ismeretében maga a történet nem állt volna meg. A korszak egyéb, Trianonnal kapcsolatos narratíváiban (a Károlyit hibáztató vagy a minden mögött szabadkőműves összeesküvést sejtő változatban és az országot romba döntő zsidó – tehát hangsúlyosan nem magyar – Tanácsköztársaság-képben) az amerikaiak érdemben meg sem jelentek. 3 1944–1945-ben a Szovjetunió megszállta, gyarmatosította, majd saját birodalmába betagolta (gazdasági dimenzióban a KGST keretében, katonailag a Varsói Szerződés égisze alatt, valamint állambiztonsági vonalon is) az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén létrehozott utódállamokat. Ebben a „szövetségi” rendszerben (1945–1989) semmiféle Trianonnal kapcsolatos narratívának sokáig nem lehetett és nem is volt helye. Ráadásul a kommunista rendszerben az Amerika-ellenesség hivatalos állami ideológia volt, és mai szemmel nézve megdöbbentő hangvételű gyűlöletbeszédet honosított meg Magyarországon, különösen 1956 előtt.4 Ennek a korszaknak tipikus szövege Magos György 1952-es írása (az ezredfordulóig egyike a két magyar nyelvű tanulmánynak a témában), amely érdemben foglalkozott a segélyezés kérdésével is: „Az ARA segélyekre is áll az, amit Rákosi elvtárs a Marshall-segéllyel kapcsolatban jegyzett meg, hogy úgy támogatja az országot, mint »akasztott embert a kötél«. Az ARA egyúttal az amerikai bankárok hatalmas méretű üzlete is volt, »élelmezési intervenció«, ahogy Rubinstein nevezi. Erre is áll az, amit már az előbb megjegyeztünk: sokba került a magyar népnek az imperialisták »segítsége«. A szerző szerint az „Egyesült Államok a legfiatalabb és legerősebb imperialista ragadozó,” és az ellenforradalmi 2 Éva Mathey: Revisionist Expectations towards the USA and Hungarian History Writing: A Case Study of Jenő Horváth (1881–1950). Hungarian Studies Review 42. (2015) 1–2. sz. 7–25. 3 Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”. A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Bp. 2019.; Eric Beckett Weaver: Revision and Its Modes: Hungary’s Attempts to Overturn the Treaty of Trianon, 1931–1938. Doktori (PhD) értekezés. Oxford 2007. 4 J. N. Szemjonov: A fasiszta geopolitika az amerikai imperializmus szolgálatában. Bp. 1953.
