Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
BORBÉLY ZOLTÁN 49 Istvánt. Politikai szerepét tehát a régió egyik legnagyobb rokoni kapcsolatrendszere alapozta meg, aminek hatékony kihasználása azonban már a saját képességein múlott. Lónyay iskolázottságáról sajnos nem rendelkezünk információkkal, de fennmaradt levelezése és diplomáciai tevékenysége komolyabb műveltséget sejtet. 109 Alighanem őt tarthatjuk az erdélyi és a magyarországi elit közötti legfontosabb kapcsolattartónak, akinek Bethlen Gábor hadjáratától egészen 1652-ben bekövetkezett haláláig bejárása volt a fejedelmi és nádori udvarba egyaránt.110 Ott ta láljuk mind Bethlen, mind pedig Rákóczi tanácsosai között.111 Az 1627 januárjában történt bárói rangemelése tehát a társadalmi rangállásának tényleges kifejezése volt, de egyben a magyar királyt képviselő követ presztízsemelésének a célját is szolgálta. Végül mindenképpen érdemes szót ejteni szalai Barkóczy Lászlóról, aki a Barkóczy családot az örökös főrendek közé juttatta. Az ő társadalmi emelkedésének súlypontjait is ott találjuk meg, ahol a korszakban rangemelésben részesült személyek többségénél, viszont esetében a bárói rangszerzés nem csak formális megerősítése az egyébként is főrangú társadalmi presztízsnek. Ahogyan végrendeletében is megfogalmazta: „én nékem az én szegény attyámtul és nemzetségemtől igen kevés jószágim, és javaim marattanak, hanem valamellyeket birtam, és találtam, inkább mind azokat némelyeket kegyelmes uraim Magyarországi koronás királyok jámbor szolgálatomért conferáltak”.112 A család tucatnyi jobbágyfaluból álló, Zemplén megyei birtokain ráadásul testvéreivel is osztozni kényszerült. Bár anyja révén rokonságban állt a rozsályi Kun családdal, jelentősebb vagyonra jó ideig onnan sem számíthatott. Nagyon fontosnak tekinthetjük azonban, hogy második felesége, az 1630 körül feleségül vett Jakussith Erzsébet révén impozáns rokoni körbe sikerült beházasodnia, aminek köszönhetően Homonnai Drugeth János gróffal került közvetlen kapcsolatba. (2. ábra) 109 Lónyay Zsigmondnak csaknem száz, Melith Péterhez és Nyáry Istvánhoz írott levele maradt fenn az 1630-as évekből, e levelek feldolgozását egy önálló tanulmány keretei között tervezem. A leveleket lásd MNL OL P 707 Fasc. 81. et NB. Nr. 4795–4867, valamint Nr. 7784–7806. 110 Bár ez utóbbiban nem látták szívesen minden alkalommal. Erről lásd Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–1645-ben. (Értekezések a Történelemtudományok köréből 13.) Bp. 1886. 3–66. 111 Trócsányi Zsolt éppen Lónyay kapcsán veti fel, hogy az erdélyi fejedelmeknek a magyarországi területeken is létezhetett egy külön tanácsa, vagy legalábbis voltak kinevezett tanácsosai. Lásd Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és Hivataltörténet 6.) Bp. 1980. 31. 112 Barkóczy László végrendelete 1658. december 2. Történelmi Tár 1901. 150.
