Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Lévai Csaba: Szempontok az amerikai (1776) és a magyar (1849) Függetlenségi Nyilatkozat összehasonlításához
SZEMPONTOK AZ AMERIKAI (1776) ÉS A MAGYAR (1849) FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATHOZ 486 a brit szárazföldi haderőt európai mércével mérve közepes nagyságúnak tekinthetjük, hiszen a szigetország védelmében valójában a hadiflotta játszotta a döntő szerepet. A függetlenségről szóló határozati javaslat elfogadásának napján, 1776. július 2-án szállt partra New York City közelében a gyarmati lázadás leverésére küldött haderő, amellyel együtt az Észak-Amerikában állomásozó csapatok teljes létszáma körülbelül 32 000 főt tett ki. (Ez a teljes brit szárazföldi hadsereg mintegy kétharmadát jelentette.) A német zsoldosok többsége – mintegy 17 000 fő – abból a Hessen-Kasselből érkezett, amelyben a fejedelem első felesége, II. György brit uralkodó (ur. 1727–1760) lánya volt. Ezért a gyarmati köznyelvben minden brit szolgálatban álló német zsoldost „hesseninek” neveztek. Jefferson a „halál, a pusztítás és a zsarnokság” munkáját beteljesítő, az amerikaiak „elpusztítására” ideküldött német zsoldosok képét azért tudta tehát az amerikai dokumentumban olyan hatásosan megjeleníteni, mert az amerikaiak körében széleskörűen elterjedt az állandó zsoldoshadseregekkel szembeni ellenérzés. Amint arról korábban már szót ejtettem, az angol „valódi whig” politikai hagyományból következően a gyarmati lakosok a zsoldosseregeket a zsarnoki kormányzat eszközének tekintették, hiszen katonáik nem családjuk és hazájuk megvédése érdekében, hanem pénzért harcolnak. A „hesseniek” ráadásul idegenek, vagyis nem „a mi vérünkből származóak” voltak, akik olyan politikai közegből érkeztek, amelyekben zsarnoki, abszolutisztikus kormányzatok uralkodnak, s ahol ismeretlenek a „szabad angol kormányzat” intézményei. Az amerikai Nyilatkozat szerzője ezért a „hesseniek” megjelenését annak visszaigazolásaként tudta felhasználni, hogy a brit kormányzat is a zsarnokság útjára lépett, s az amerikaiakat is ennek igájába kívánja hajtani. És ezzel a brit uralkodó „kiírta” magát a civilizált fejedelmek sorából. 25 Tudjuk, hogy a magyar szabadságharc sorsát eldöntő, nagyméretű orosz intervencióra csak a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után került sor. Kossuth mégis hivatkozhatott arra, hogy az erdélyi harcokba már az orosz csapatok is beavatkoztak, hiszen az osztrák hadvezetés „az orosz czár segítségéhez folyamodott, s a szomszéd Oláhországból ugy a magas porta tiltakozása mint az európai hatalmak bukaresti consulainak ellenzése daczára a népjog megsértésével, 25 Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusban összegyűlt képviselőinek nyilatkozata i. m. 100., 101.; The Encyclopedia of Colonial and Revolutionary America. Ed. John M. Faragher. New York, NY 1996. 189.; A. J. O’Shaughnessy: The Men Who Lost America: British Leadership, the Amer -i can Revolution and the Fate of Empire. New Haven, CT 2013. 92.; Taylor, A.: American Revo lutions i. m. 162–163. A „hesseni” zsoldosok szerepére a Függetlenségi Nyilatkozat megszületésében lásd Maier, P.: American Scripture i. m. 38–39.; Robert G. Parkinson: The Common Cause: Creating Race and Nation in the American Revolution. Chapel Hill, NC 2016. 213–229. A „valódi whig” szerzők amerikai hatására lásd Gordon S. Wood : The Creation of the American Republic, 1776–1787. New York, NY 1969. 3–45.; Vajda Zoltán: Republikanizmus az Egyesült Államok 18–19. századi történelmében. Aetas 13. (1998) 4. sz. 39–68.; Lévai Csaba: A republikanizmus-vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről. Bp. 2003.
