Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Lévai Csaba: Szempontok az amerikai (1776) és a magyar (1849) Függetlenségi Nyilatkozat összehasonlításához
SZEMPONTOK AZ AMERIKAI (1776) ÉS A MAGYAR (1849) FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATHOZ 484 A két dokumentum esetében már az érzelmileg kevésbé túlfűtött részekben is érdekes hasonlóságok figyelhetők meg. Mindkét szerző azzal vádolta uralkodóját, hogy a gyarmatiak, illetve a magyar nemzet kárára alakították át birodalmuk struktúráját. Jefferson még az amerikai Nyilatkozat „személytelenebb” részében a brit Parlament által 1774-ben elfogadott úgynevezett Québec-törvényt hánytorgatta fel az uralkodónak. Ez egyrészt biztosította a nevezett tartomány francia lakói számára katolikus vallásuk szabad gyakorlását, lényegében érvényben hagyta az esküdtszék nélküli francia igazságszolgáltatási rendszert, míg a québeci lakosok gyűlései sokkal korlátozottabb jogkörökkel rendelkezhettek, mint a régebbi brit gyarmatok törvényhozó testületei. Ezek a rendelkezések azért háborították fel a tizenhárom brit gyarmat erősen protestáns elkötelezettségű lakóit, mert évszázados küzdelmet folytattak a szomszédságukban élő „pápista” franciák ellen, akiknek politikai és igazságszolgáltatási rendszerét az „angol szabadsággal” összeegyeztethetetlennek tartották. Most azonban azt kellett látniuk, hogy a londoni kormányzat az új tartomány békés birodalmi integrációja érdekében olyan engedményeket tett az anyaországban jogi értelemben is diszkriminált katolikusoknak, amelyekre később precedensként lehet majd hivatkozni a tizenhárom gyarmat elleni fellépés során. A törvény Québec tartomány határait délre, az Ohio folyóig terjesztette ki, ami a régebbi brit gyarmatok lakóinak egyértelműen az ő nyugati terjeszkedésük korlátozását jelentette. 21 Jeffersonnak a Québec-törvényt bíráló sorai párhuzamba állíthatók Kossuth Nyilatkozatának az olmützi alkotmányt kritizáló részével. A magyar dokumentum szerzője már az 1848 márciusa után történtek részletes áttekintését megelőző, az általánosabb sérelmeket is tartalmazó részben megemlítette, hogy a Habsburg-dinasztia „erőszakkal eldarabolja s megcsonkítja az ország területi épségét, mellyet fenntartani megesküdött”. Az olmützi alkotmánnyal kapcsolatban pedig részletesen felsorolta a Magyarországtól elcsatolt tartományokat, különös tekintettel „a rácz rablók számára [...] kiszakított” Vajdaságra. Ez utóbbi kitételnek azért van a későbbiek szempontjából nagy jelentősége, mert a magyar Nyilatkozat „legerőszakosabb” részei éppen a nemzetiségek által elkövetett kegyetlenkedésekre vonatkoznak. 22 A nyíltan erőszakos elemekhez eggyel közelebb lépve nagyon érdekes látni, hogy mindkét dokumentumban viszonylag nagy teret kapott annak a veszélynek a bemutatása, miszerint a gyarmatok és Magyarország békés lakosai között az uralkodók „idegen” állandó hadseregeket állomásoztattak. Az amerikai 21 Taylor, A.: American Revolutions i. m. 83–86. Arra, hogy a katolikus ellenesség milyen szerepet játszott a 18. századi brit nemzeti identitás kialakulásáról, lásd Linda Colley: Britons: Forging the Nation, 1707–1837. New Haven, CT 1992. 22 A magyar nemzet Függetlenségi Nyilatkozata i. m. 897., 908.
