Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Frank Tibor: Bevezető
FRANK TIBOR 471 Mint Peterecz Zoltán megállapítja, Tyler magyarországi működésének jelentősége több szinten is megfigyelhető. A diplomata tevékenysége egyrészt kapocsként szolgált Magyarország és a Népszövetség között, melyben a nemzetközi szervezet gyakorlatilag a potenciálisan hitelező országokat képviselte, a politika terén pedig a hidat jelentette Magyarország nemzetközi legitimációjához. Ugyanakkor Tyler amerikai volt, s a magyarok körében a britek mellett az amerikaiak rendelkeztek a legnagyobb tekintéllyel. Az Egyesült Államok volt az a nagyhatalom, amelyik nem írta alá a trianoni békeszerződést, és ez sok magyar szemében – tévesen – azt a reményt kínálta, amely egy esetleges revízió igézetével tartotta fogva a magyar közvéleményt. A Népszövetség is elégedett volt saját megbízottja teljesítményével. Tyler munkájával kapcsolatosan a nemzetközi szervezet hangsúlyozta a „figyelemre méltó képességet, az éberséget és gondos döntéseket, amelyeket feladata során hozott [...], mely feladatot töretlen elszántsággal és odaadással végzett, így annak kivételes eredménye lett”. Deák András Miklós és Somorjai Ádám OSB, Mindszenty bíboros életének kutatói Garret G. Ackerson ideiglenes amerikai ügyvivőről készítettek biográfiai rajzot, aki Mindszenty első amerikai „házigazdája” volt Budapesten, 1957–1961 között. A hivatásos diplomata Ackerson korábban már állomásozott a magyar fővárosban, 1935–1940 között, John F. Montgomery követségén. Amint a szerzők megállapítják, „Ackerson rendkívül emberséges vezető, előretekintő és széles látókörű diplomata és tapintatos személyiség volt. Átfogó képpel rendelkezett a követség működéséről, de gondosan ügyelt a részletekre is.” Tudott figyelni az amerikai külügyminisztérium gondolkodására, „a bíboros egészségére, a lelkiállapotára és a gyóntatására, az egyes kérdések amerikai belpolitikai vetületeire, továbbá a két ország sajtójára. Kiváló elemzőként logikusan gondolkodott, jól látta az összefüggéseket, kezelte a válsághelyzeteket, és megfontoltan választotta ki az elérni kívánt célokhoz szükséges diplomáciai eszközöket. Azonban fegyelmet is tudott tartani, és ha azt szükségesnek ítélte, az állománynak biztonsági eligazítást is tartott. Átérezte a bíboros nehéz és kényes helyzetét, bár politikai nézeteivel nem értett egyet.” A diplomata jól tudta, hogy kiemelkedő tulajdonságaival együtt nem ő szabja meg „a kiváló vendégünkkel kapcsolatos politikát”: „a Department [az amerikai külügyminisztérium] az, amely a szabályokat meghozza, én csak olykor megpróbálom azok enyhítését elérni, amikor úgy vélem, hogy a tárca egy kicsit túl kemény”. Az amerikai külügyminisztérium teljes elszigeteltségben tartotta a magyar főpapot, aki nem tett mást, mint „éjjel-nappal írt”, s még a Vatikánnal sem állt kapcsolatban. „Ez a politika nemcsak embertelen és szívtelen, hanem alapvetően hibás is” – sürgette feletteseit Ackerson. Ugyanakkor igyekezett visszafogni
