Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
44 NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐ-MAGYARORSZÁGON országos elithez, ami 1616-ban királyi tanácsosi kinevezésével, majd 1618-ban a királyi ajtónállómesteri méltóság elnyerésével vált mindenki számára egyértelművé. 80 Személye azonban a régió legmegbízhatóbb katolikus mágnásaként Bethlen Gábor hadjárata, majd felső-magyarországi uralma idején vált igazán jelentőssé. Alaghy 1622-től Zemplén vármegye főispánja lett, 1625-ben pedig ő nyerte el a nádori méltóságba emelkedő Esterházy Miklós után az országbírói hivatalt, amit hagyományosan az ország keleti részének legbefolyásosabb arisztokratái viseltek. Bethlen halálát követően pedig leginkább ő vezényelte le a hét vármegye visszacsatolását, felső-magyarországi főkapitányi tisztségében. 1631-ben bekövetkezett halálakor nem volt fiú örököse, így a kamara számba vette birtokait, mielőtt több rokon család kezén oszlott volna szét. Ebből tudjuk, hogy az Alaghy birtokok két nagyobb központ köré szerveződtek. Az egyik központ a regéci vár volt, amelyhez első sorban hegyaljai mezővárosok (Szántó, Tálya, Mád) tartoztak, kereken egy tucat faluval.81 A másik központ a pácini kastély, amelynek az építését még nagybátyja, Alaghy Ferenc kezdte meg.82 Ehhez Pácin és Karcsa mellett néhány környező falu részbirtoka tartozott, de sokkal jelentősebbek voltak a 104 000 forint értékűre becsült szőlők a Hegyalja keleti részén.83 Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a főúri életformát alapvetően a hegyaljai szőlőtermelés és borkereskedelem hasznából tudta fedezni az országbíró. A köznemesi társadalom alsóbb rétegeiből történő kiugrás egy igen jellemző, szinte késő középkori elemeket megjelenítő esete a hetesi Pethe család felemelkedése az arisztokráciába. A Pethe László kassai főkapitány-helyettes számára kiállított bárói diploma szintén egy családi munkamegosztás eredménye volt. László a tizenöt éves háború elején 50 lovas hadnagyként szolgált Felső-Magyarországon Christoph Teuffenbach irányítása alatt, majd egy saját költségén felállított és fenntartott egységgel részt vett az erdélyi hadjáratban Giorgio Basta mellett már mint felső-magyarországi főkapitány-helyettes. 84 80 Szabó András: Respublica litteraria. Irodalmi- és művelődéstörténeti tanulmányok a humanizmus korából. (Régi Magyar Könyvtár. Tanulmányok 2.) Bp. 1999. 56–57. 81 Erdődy Anna ugyan szerette volna megtartani a birtokokat, de próbálkozásai nem jártak sikerrel. Regécet egy időre Esterházy Miklósnak sikerült megszereznie az 1631. évi hadjárat költségeinek fedezetéül, de a hozzá tartozó birtokok többfelé oszlottak, ahogy a hegyaljai szőlők is. A pácini kastély Segnnyei Sándor birtokába került. ÖStA FHKA HFU r. Nr. 151. Konv. 1635. márc. 6. fol. 117–118.; 122. Esterházy Miklós kérvénye II. Ferdinándhoz Regéc ügyében. Sopron, 1634. dec. 14. 82 Szabó A. : Respublica i. m. 12. 83 „Brevis extractus bonorum Illustrissimi quondam Domini Comitis Melchioris Alaghy” ÖStA FHKA HFU r. Nr. 144. Konv. 1631. júl. 26. fol. 296–297. 84 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 96. Konv. 1608. okt. 3. Fol. 11–13. Erich Lassota jelentése Mátyás főhercegnek a Pethe által adott különféle támogatásokról. Kassa, 1607. jan. 27.
