Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
38 NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐ-MAGYARORSZÁGON ugyan feleségül, de ez már inkább a Drugeth família számára járt előnyökkel. 53 A 17. század második felében a család igyekezett megragadni minden lehetőséget a hanyatló tekintély megőrzésére – például Homonnai Bálint egyházi pályára bocsájtásával –, mégis egyre távolodott az országos elittől, amiben a demográfiai folyamatok is ellenük játszottak. Találkozunk azonban olyan családokkal is Felső-Magyarországon, amelyek elkötelezett katolikusként generációról generációra egyre magasabbra jutottak a század folyamán a társadalmi hierarchiában és a hivatali pályán egyaránt, de jelentőségük inkább regionálisnak mondható. Ilyen a Károlyi család, amely őseit a Kaplyon nemzetségből eredeztette, vagyis rokoni kapcsolatrendszere és birtokai már a 14. század óta a régióhoz kötötték a famíliát.54 Birtokállományuk Szatmár vármegyének az Ecsedi-láptól délre eső ré szén terült el Nagykároly központtal, amely a 16. század közepén még alig haladta meg a 150 porta nagyságot, de a század végén már 698 jobbágyházat írtak össze Károlyi Mihály özvegyének birtokaként.55 Ezzel a régió legtehetősebb köznemesi családjai közé tartoztak, akik vagyoni tekintetben már alig maradtak el a bárói diplomával rendelkezőktől, vagyis gyakorlatilag a főnemességhez hasonló udvart tartottak és azokhoz hasonló életmódot folytattak. 56 Fontos különbség volt azonban, hogy a családi kapcsolatrendszerük a főnemességre jellemző országos érdekeltségeknél jóval szűkebb körű volt, de átszőtte a felső-magyarországi régiót, sőt a partiumi és erdélyi nemességhez is több szálon kapcsolódott. Az idősebb Károlyi Mihály elsőként Horváth Katalint, majd az Abaúj és Ugocsa vármegyei érdekeltségű Perényi János lányát, Erzsébetet vette feleségül. Testvérei elsősorban a Szabolcsban és Szatmárban birtokos rozsályi Kun és Csaholy családokkal igyekeztek szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, de a tágabb rokonsághoz tartoztak a Prépostváry, Becskey és Székely családok, vagyis a Tiszántúl legtehetősebb köznemes családjai is. 57 53 Fejes Judit: Az Esterházyak házassági politikája 1645 után. In: Gyermek a kora újkori Magyarországon i. m. 142–145. 54 Éble Károly: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével. Bp. 1913. 55 Mindezt úgy, hogy Károlyi Mihály jelentősebb birtokokat nem szerzett. A két összeírás adóalapjának eltérő értelmezése mellett Nagykároly mezőváros lakossága duzzadt fel a század végére. Maksai Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. Bp. 1990. 748.; Dávid Z. : Házössze írás i. m. 429–430.; Károlyi László: A Nagy-Károlyi Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. Első kötet. Bp. 1911. 1–45. 56 Károlyi Fruzsina végrendeletében részletesen számot vet ingóságairól is, ami erről tanúskodik. Lásd erre A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára 1491–1600. III. S. a. r. Géresi Kálmán. Bp. 1885. 415–423. 57 Éble K.: Károlyi család leszármazása i. m. 33–38.
