Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 376 A Magyarországról 1147-ben visszatérő Henrik püspök a karintiai hercegi család, a Spanheim-dinasztia sarja volt, s pályájának bizonyos vonásai az ugyancsak fejedelmi felmenőkkel rendelkező Freisingi Ottó karrierjét idézik fel.60 Henrik II. Engelbert isztriai őrgróf és karintiai herceg fiaként látta meg a világot 1100 körül. Egyik lánytestvére, Matild 1123-ban a későbbi champagne-i gróf, II. Theobald felesége lett. Ekkoriban kerülhetett Henrik is Franciaországba, ahol lelkét és szellemét megérintette a ciszterciek által képviselt szerzetesi eszmény. A rend második generációjának tagjaként a champagne-i Morimond apátság szerzetese lett. A kezdeményezésére létrehozott viktringi monostor fiktív elemeket is magában foglaló alapítástörténete szerint párizsi tanulmányai idején a francia királyi család is megszerette, olyannyira, hogy a király leányával is hírbe hozták. A vádak alól istenítélet tisztázta, s hiába nyerhette volna el a királylány kezét, ő mégis a morimond-i monostort választotta. 1132-ben vezetésével újabb ciszterci közösség jött létre a lotaringiai Villers-Bettnachban. Tíz évvel később innen érkeztek szerzetesek a karintiai Viktringbe, amelyet Henrik nagybátyja, Bernát trixeni gróf alapított. Újabb három év múlva – bizonyára sógora, a champagne-i gróf és barátja, Clairvaux-i Szent Bernát rábeszélésére – Troyes püspökévé szentelték. Származása alkalmassá tette, hogy a francia királyt a német udvarokban követként szolgálja. Mikor járt Henrik püspök Magyarországon? A válasz kézenfekvőnek tűnik: éppen 1147 nyarán keltek át ugyanis a második keresztes hadjárat seregei a Magyar Királyságon. Egy adománylevél tanúsága szerint VII. Lajos király indulásának idején, 1147 júniusában Henrik püspök még székhelyén tartózkodhatott.61 A francia sereg július közepén érte el Magyarországot.62 Emlékezetesek az átvonulásról szóló magyar és francia beszámolók, amelyek egyaránt kiemelik a vendéglátó II. Géza magyar király és VII. Lajos közt szövődött barátságot, amelyet a kis István herceg keresztelője pecsételt meg – a keresztapaságot, mint ismeretes, a francia király vállalta el.63 A francia sereg októberben érkezett Konstantinápolyba, Henrik püspök azonban ekkor már nem volt a keresztesekkel. Augusztus 4-én ugyanis Melk közelében találjuk, ahol a schallaburgi grófok egyik miniszteriálisának kívánságát teljesítve – a keresztes hadjáratban részt vevő Reginbert passaui püspök kérésére – egy plébániatemplomot szentelt fel.64 A ce-60 Henrik püspök pályájáról két részletes elemzés készült: Leopold Grill O. Cist.: Heinrich von Kärnten, Bischof von Troyes. Cistercienser-Chronik 63. (N. F. 37–38.) (1956) 33–53., valamint Patrick Corbet: Henri de Carinthie, évêque de Troyes (1145–1169). Un cistercien entre France et Empire. Comptes rendus des séances de l’Académie des Inscriptions et Belles-Lettres 157. (2013) 469–488. 61 A. Vallet de Viriville: Les archives historiques du département de l’Aube et l’ancien diocèse de Troyes, capitale de la Champagne; depuis le VIIe siècle jusqu’a 1790. Troyes–Paris 1841. 178. 62 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt I–II. 2. kiadás Bp. 1899. 491. 63 Odo of Deuil: De profectione Ludovici VII in Orientem. Ed. and trans. Virginia Berry. New York 1948. 30. 64 Niederösterreichisches Urkundenbuch II. 1078–1158. Hrsg. Roman Zehetmayer et al. Publikationen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 8. 2. St. Pölten 2013. (a továbbiakban: NÖU II.) 519–529.
