Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
BORBÉLY ZOLTÁN 35 magát nem ismeri ki legyen nagy respektus vagyon (!) [...].” 38 Vagyis arra követ keztethetünk, hogy Nyáry István nem személyes ambíciói miatt jelentkezett be a frissen meghonosított grófi címért. Ahogyan a diploma sem csupán az ő érdemeit emeli ki, hanem Nyáry Lőrinctől kezdve nagy vonalakban áttekinti a családtagok vitézi tetteit és az uralkodónak tett különféle szolgálatokat, egyértelművé téve, hogy a presztízsemelés a családnak szól, amelynek már Esterházy is oszlopos tagja volt ekkor.39 Hogy a nádor közbenjárását sejthetjük sógora pályafutásának hátterében, az 1640-ben elnyert felső-magyarországi főkapitányi kinevezése kapcsán nyer egyértelmű bizonyítást, ugyanis fennmaradt kettejük levelezése, amelyben Esterházy ecseteli, hogyan sikerült kijárnia Nyáry kinevezését. 40 Ez a befolyás azonban nemcsak a társadalmi rangemelkedésben és pályaívben látványos, hanem felekezeti téren is. Az Esterházy által képviselt politizálás egyik alapkövének számító katolikus megújulás az 1630-as években érte el a legjelentősebb sikereit Felső-Magyarországon is, amelynek Nyáry István 1636-os konverziója is egy fontos eredménye volt.41 A felekezeti elem azonban igen sajátságos szerepet játszott a régió nemességének életében, összehasonlítva az ország nyugati részeiben vagy a Monarchia más területein tapasztalhatókkal, de a további vizsgálatokban mindenképpen figyelembe kell venni a társadalmi mobilitás egyik fontos tényezőjeként. 42 A régió másik olyan famíliája, amely a korszakban az országos elithez tartozott, a Báthory-örökség kapcsán már szóba került Homonnai Drugeth család. Esetükben nem is annyira a mobilitás lehetőségeinek vizsgálata tűnik a legérdekesebbnek, tekintve, hogy az Anjouktól kezdve szerves részét alkották a régió és a teljes Magyar Királyság arisztokráciájának, hanem a család stratégiájának 38 MNL OL P 707 Nr. 7397. Bogdány György familiáris Telegdy Annának. Bécs, 1632. jún. 28. 39 Az Esterházyak Nyáry Krisztina által megkezdett családi naplójának végén található genealógia szintén igen részletekbe menően foglalkozik a Várday és Nyáry családok származásával. Véleményem szerint az Esterházy család presztízsteremtésében igen fontos szerepe volt Nyáry Krisztina felmenőinek és rokonságának. Lásd Az Esterházyak családi naplója. Közli Szilágyi István. Történelmi Tár 1888. 222–224. 40 MNL OL P 707 Nr. 7556. A következő év nyarán már Esterházynak arról kellett győzködnie sógorát, hogy ne mondjon le a főkapitányságról: Esterházy Miklós Nyáry Istvánnak. Sempte, 1641. jún. 2. MNL OL P 707 Fasc. 81. et NB, Nr. 7565. 41 Litterae missionariorum de Hungaria et Transilvania (1572–1717). I. 1572–1636. Ed. István György Tóth. Bp.–Róma 1994. 745–747., 750–753.; Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyar országon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században. S. a. r. Fazekas István. (Collectanea Vaticana Hungariae 1.) Bp.–Róma 2005. 75–78. 42 István Fazekas: Katholische Adelige jenseits der Theiß. Ein Beitrag zur ungarischen Adelsgeschichte zwischen 1550 und 1640. In: Adel und Religion in der frühneuzeitlichen Habsburgermonarchie. Hrsg. Katrin Keller – Petr Maťa – Martin Scheutz. Wien 2017. 43–61.
